A veszély valódi forrása
Egyelőre megfeneklettek az unión belüli egyeztetések a leendő tagoknak nyújtandó közvetlen agrártámogatásokról. Tizenegy tagállam támogatja az Európai Bizottság javaslatát arról, hogy kapjanak ilyen juttatást az új tagországok mezőgazdasági termelői is, bár a csatlakozás első három évében csak 25, 30, illetve 35 százalékot. Négy tagállam viszont az elmúlt heti egyeztetéseken megkeményítette eddig is elutasító álláspontját: Németország, Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország ragaszkodik ahhoz, hogy a bővítés 1999-es pénzügyi keretében nem szerepel ilyen tétel.
A merev szembenállás számos elemzőt késztetett az elmúlt napokban a vészharang megkongatására: veszélyben a bővítési menetrend. Valóban veszélyben van, de nem emiatt. A tizenötök döntésképtelenségét, mint olyan gyakran az uniós egyeztetések során, az időnyomás hiányára lehet visszavezetni. Amíg nem fenyeget komolyan a határidőből való kicsúszás, addig a megegyezési kényszer nem olyan erős, hogy lebírja a közvetlen belpolitikai érdekeket: jelen esetben elsősorban a szeptember 22-i választásra készülődő német kormány nem engedheti meg magának, hogy beleegyezzen a kifizetésekbe, hiszen a konzervatív ellenzék könnyen több milliárd eurós uniós költségvetési befizetési kényszernek állíthatná be a korai bólintást.
Mire októberre feláll az új német kormány, a bővítés meghiúsításának ódiuma a közelgő határidő miatt (decemberre le kell tudni zárni a tárgyalásokat) sokkal súlyosabb lesz, s éppen Berlin ezt aligha vállalhatja fel, akárki is vezeti majd az új német kabinetet - a másik három jelenlegi ellenkező pedig alapvetően bővítéspárti. Sokkal inkább hihetünk Verheugen brüsszeli bővítési biztosnak a menetrend tartását fenyegető valódi veszély meghatározásánál: ez a radikális jobboldal európai előretörése, illetve az esetleges ismételt írországi "nem" a nizzai szerződésre. A jelenlegi vitát viszont másfelől alighanem üzenetnek is szánják gerjesztői: ne gondolják a jelöltek, hogy érdemben javíthatnak a 25-30-35 százalékos arányokon. (UGy)
