Pozitív bizottságosdi

A bizottságosdi ritkán vezet jóra - éppen ezért furcsának tűnhet, hogy az ember üdvözli egy bizottság megalakulását. De - mint tudjuk - a kivétel erősíti a szabályt, s éppen ilyen kivételnek tűnik a Joint Venture Szövetség tőkeexport-bizottsága, amelynek deklarált célja a magyarországi cégek külföldi befektetéseinek előmozdítása.

S hogy miért üdvözlendő a lépés? A választ könnyű megadni: végre-valahára megtörténni látszik az elmozdulás (de legalábbis reálissá válik az esélye) a működőtőke-export intézményes támogatottságának az irányába.

Mert ugyan immár több cikluson átívelő kormányzati cél a kellőképpen megerősödött hazai vállalati kör segítése a külföldi terjeszkedésben, ám ez a szándék jószerivel csak a deklaráció szintjén maradt. Vannak ugyan már intézmények (az ITDH, a Corvinus, az Eximbank, a Mehib) és azoknak eszközei a tőkeexport támogatására, ám ezek mozgástere viszonylag szűk, eszközrendszere pedig csekély. Nem véletlen, hogy az érintettek - maguk a vállalatok, vállalkozások - hiányolják a kormányzati támogatást, amit nem elsősorban anyagi támogatásként várnak-remélnek, hanem inkább rásegítő, információátadó, a nemzetközi porondon lobbizó szolgáltatásként remélnek. Mindezzel még javarészt adós a mindenkori kormányzat.

Az első lépést a Joint Venture Szövetség megtette, amikor egy bizottságba invitálta a tőkeexport támogatásában érdekelt szervezeteket, hatóságokat, cégeket és a téma kutatóit. Így megteremtette a lehetőségét egy érdemleges párbeszédnek arról, milyen segítség kell az üzleti szférának jobb nemzetközi befektetői pozíciók elfoglalásához.

Az ügy sürgető, hiszen a kilencvenes évek második felében beindult tőkeexportőri kedv lanyhul. Miként a működőtőke-bevonásban, úgy félő, hogy a -kihelyezésben is lassacskán elveszítjük kezdeti vezető pozícióinkat. Pedig a tét nagy: regionális központtá jelentős külföldi vállalati jelenlét nélkül nehezebb (ha nem lehetetlen) válni.