Beszállítói pozícióban

Az iraki háború durvább része még hátravan, de a fejlett világ egyesek szerint előrelátó, mások szerint cinikus kormányai már az újjáépítési megrendeléseken vitatkoznak. Nem kevés a tét, sok tíz milliárd dollár, és tartós pozíciók kiépítése. Ráadásul attól sem kell tartani, hogy a megrendelő nem fizet: Irak óriási olajtartalékai elegendő anyagi garanciát kínálnak az utak, vízvezetékek, csatornahálózatok, energiarendszerek helyreállítására, újjáépítésére.

A hála, szokták mondani, nem politikai kategória. De lehet, hogy gazdasági se.

Bush elnök fő szövetségese, a brit Blair, aki majdnem belebukott a háborús részvételbe, most Washingtonban kilincsel azért, hogy a brit cégeket ne hagyják ki az üzletből. Az USaid amerikai kormányszerv a napokban dönt az első, majdnem egymilliárd dollár sorsáról, amelyből néhány cég kap megrendelést iraki munkákra, és minő véletlen, ezek között a meghívások alapján egyetlen nem amerikai sincs. E cégek óriási helyzeti előnyben versenyezhetnek további megrendelésekért, hiszen már helyben lesznek, kialakult kapcsolatrendszerrel.

Ürügyet milliót lehet találni - az idő sürget, az USAid-nek az amerikai cégeket kell előnyben részesíteniük -, de tény, ha az amerikaiak egy kicsit is akarják, másokat is bevonnak fővállalkozónak. De nem akarták.

Így került most közös platformra a háború aktív résztvevője, London és fő ellenzői, Párizs, valamint Berlin. Még nem dőlt el, helyesebben az amerikaiak még nem döntötték el, kik irányítsák az iraki rendezést. Az egyik verzió szerint a katonai megszállással párhuzamosan egy nyugdíjas amerikai tábornok vezetné néhány hónapig a közigazgatást, a minisztériumokban amerikai megbízottak közreműködésével, a másik verzió szerint az ENSZ-ben határoznak Irak jövőjéről. Az utóbbi megoldást pártolják azok, köztük az európaiak, akik még nem írták le teljesen az eddigi világrendet. Az ENSZ-megoldás azt is jelenthetné, hogy az európai cégek jobban hozzáférhetnének iraki üzletekhez.

Győzzön akármelyik verzió, magyar cégek beszállítóként jöhetnek számításba akár amerikai, akár európai társaságok partnereként. Brinker nagykövet asszony egy tegnapi rendezvényen mindenesetre arra biztatta őket, hogy mielőbb nézzenek körül, és jelentkezzenek.

A kegyetlen sors iróniája csak az, hogy jórészt a következő napokban fogják szétrombolni mindazt, aminek az újjáépítéséért már most folyik a tülekedés.