Egyszerűen tökéletes

Úgy tűnik, az uniós csatlakozáshoz közeledve a vállalkozók érdek-képviseleti szervei érzékelik a hazai versenyképesség fontosságát. Bár a kereskedelmi akadályok nagy része már régen elhárult a szabad áruforgalom elől, mégis feltehető, hogy EU-tagként belföldön is egyre nagyobb versenynek lesznek kitéve a hazai termelők.

Miként növelhető hát a versenyképesség? Óvakodni kellene attól, hogy valamiféle aktív állami beavatkozástól várjuk a csodát. Jelenlegi ismereteink a gazdaságról azt mutatják, hogy az erőforrások újraelosztásának nem az állam a legjobb menedzsere, hanem a piac. (Éppen ezért nem helyes az olyan magatartás, amely az alacsony hozzáadott értéket előállító ágazatok folyamatos kisegítését tűzi ki célul.) Természetesen a klasszikus területeken (oktatás, infrastruktúra-fejlesztés) nélkülözhetetlen a tőkekoncentráció, és ehhez kell a központi hatalom aktivitása is. Ám mindez csak középtávon kecsegtet jó eredménnyel.

Adócsökkentés kell, hangzik el a bűvszó egyre gyakrabban. Kétségtelen, ez első pillantásra látványos eredményeket ígér. Az államnak azonban jövedelemre van szüksége feladatainak ellátásához, ennek forrása pedig a gazdaságban "megtermelődött" érték egy része. Hiába csökken látszólag az adóterhelés a vállalati szektornál, ha más gazdasági szereplő adója növekszik, az ország versenyképessége nem növekszik. Nincs tehát mit tenni?

De igen, nagyon is. Egyrészt az állami gazdálkodás hatékonyságának javításával erőforrásokat lehet a gazdaságban hagyni. Ehhez átgondolt államháztartási reform, feladatfinanszírozási rendszer felé történő elmozdulás kellene, legyűrve az összes, változást ellenző erőt. A másik kitörési pont az adórendszer drasztikus leegyszerűsítése. Jelenlegi adórendszerünk annyi kivételtől, mentességtől, kedvezménytől terhelt, hogy annak hatása a jövedelemfolyamatokra szinte teljesen átláthatatlan. Ezek eltörlése és az adókulcsok csökkentése alaposan felborítaná ugyan a jövedelemelosztásban kialakult nemzetgazdasági "status quót", de a változás következtében etikusabb és feltehetően jóval hatékonyabb adóterhelési szerkezet alakulna ki.

Nem lennénk egyedül ezzel a magatartással. Új-Zéland éppen a transzparens és hatékony államháztartás mintaországa, a látványosan fejlődő Észtországban a jövedelemadó befizetéséhez elég egyetlen(!) lap, a napokban a lengyelek szánták rá magukat az összes adókedvezmény eltörlésére, és a szlovákoknál is érezhetők ilyen irányú törekvések. Nálunk ennek nyoma sincs. Úgy tűnik, Magyarországon több éve nincs olyan erő, amely látványos, hatékony döntéseket is képes lenne véghezvinni.