Háború után

Valóban vége lenne? A dezinformációk háborújában már régóta nem tudni, hol tartunk, áll-e még Bászra, elesett-e már Bagdad. De kétségtelen, szorul a hurok Szaddám nyaka körül. Jól lemérhető ez azon, hogy az újabb Bush-Blair találkozónak (egy hónapon belül már a harmadiknak) nem a háború menete volt a központi témája, hanem az új Irak irányítása. Pontosabban az, hogy mennyire vonják be ebbe a világszervezetet.

Látszólag egyszerű a képlet: a katonai akciók megkezdése előtt a két politikus nyilatkozatot írt alá, amelyben a győzelem után szoros partnerséget ígértek a nemzetközi intézményekkel, így az ENSZ-szel, valamint hogy BT-határozat alapján próbálják majd meg összeállítani a megfelelő új bagdadi adminisztrációt. Csakhogy a múlt hét végén olyan hírek szivárogtak ki Washingtonból, hogy a Pentagon a saját hatáskörében tartja az új szereplők (amerikaiak és irakiak) kiválogatását. Nemhogy a világszervezetet, de még az európai és közel-keleti szövetségeseket sem vonják be az átmenet forgatókönyvének kidolgozásába. A hét végén egyes amerikai erős emberek (mint Paul Wolfowitz védelmi miniszterhelyettes) nyilatkozatai azután erre még rá is erősítettek.

A tényleges washingtoni erőviszonyokat elsőként Blair érzékelheti, aki máris tesztelheti, hogy igaz-e korábbi előfeltételezése, amely szerint a világ egyetlen szuperhatalmára megbízható szövetségesként lehet hatni leginkább. E szerint bizalmi helyzetből lehet csak elérni, hogy a győztesek visszatérjenek a nemzetközi keretek közé, ahol talán könnyebb feloldani az éleződő arab-angolszász ellentéteket, és utat találni a problémák gyökeréhez, az izraeli-palesztin viszály rendezéséhez is.

Csakhogy van egy másik logika is, amely szerint az iraki példát arra kell kihasználni, hogy hasonló politikai átalakulásokat indítsanak útjára más arab és muzulmán országokban is. Wolfowitz például konkrétan megemlítette Szíriát, mint ahol "ugyancsak változásra" van szükség. Vagy ott van Irán, amelynek előrehaladott nukleáris politikájával szemben több amerikai elemző és politikus a rendszer megváltoztatását tartja hatékony prevenciónak.

Kinek van befolyása a Fehér Ház döntéseire? Valóban vége lenne tehát?