Politikai kockázatok
Néhány éve még csak a külföldi befektetők emlegették, hogy Kelet-Közép-Európa országaiban magas a politikai kockázat. Többnyire egyike volt ez azoknak az érveknek, amelyekkel a privatizációknál a vételár csökkentését igyekeztek elérni. Úton-útfélen hangoztatták a politikusok is: demokratikus intézményekre, független ellenőrző szervekre azért is szükség van, hogy az ország kockázata a nemzetközi invesztorok szemében csökkenjen, s ezzel együtt hozamelvárásaik mérséklődjenek.
A magyar gazdaság fejlődésének hála, mostanság mind gyakrabban érkezik hír hazai cégek külhoni befektetéseiről is. A napi hírekből egyre világosabbá válik: a politikai kockázat nemegyszer olyan komoly lehet, hogy amellett semmiségnek tűnik az iparág, vagy a konkrét szolgáltatás, termék sikerének bizonytalansága.
Bulgáriában politikai mellékzöngéket sem nélkülöző harcot vívott az OTP Bank az Erste csoporttal, Romániában a Danubius szállodalánc harcol évek óta privatizációs szerződésének betartásáért, Albániában pedig kétes körülmények között - ugyancsak vélhetően politikai döntés eredményeként - az OTP alulmaradt a Raiffeisen csoporttal szemben. De nem járt jobban a Mol sem: amúgy jogszerű szlovákiai tulajdonszerzését az ottani felügyelet igyekszik minden lehetséges módon megnehezíteni, s mostani hírek szerint az INA tavaly nyáron lezárult magánosítását is felülvizsgálná az új horvát kormány.
Úgy tűnik, a magyar cégek immár saját bőrükön érzik azt, ami tíz esztendeje csak a messziről jöttek kötözködésének látszott. Hiába vannak szerződések és jogszabályok, régiónkban még nem alakult ki az a politikai kultúra, amely felismerné: az üzleti élet számára az adott (írott) szó megkérdőjelezhetetlensége létkérdés.
Korántsem meglepő azonban, hogy az ilyen kétes ügyek érintettjei minden esetben regionális befektetők. A nagy nyugati csoportok ugyanis nemcsak a kiforratlan gazdasági kultúra, de a felvásárolható cégek szerény mérete miatt is elkerülik ezeket a piacokat. A felvásárlástól tartva a térségbeli túlélésükért küzdő regionális cégeknek azonban nincs alternatívájuk, miközben úgy tűnik: a hasonló történelmi örökség, illetve a nemzeti kisebbségek
léte egyenesen hátrány a kormányokkal kötött szerződéseknél.
