Bruttósított ígéretek

Kapkodhatja a fejét az, aki a költségvetés ügyeiben szeretne kiigazodni. A pénzügyminiszteri poszt várományosa elhatározott abban: megtartja a 4,6 százalékos deficitet. De azt is mondja, hogy az idén már nem kell több megszorítás, jelen tudása szerint elegendő a most lebegtetett 120/190 milliárd. Ezzel szemben az IMF még mindig arra figyelmeztet, hogy a célul kitűzött hiányhoz nyugodtan hozzá lehet adni további 0,7 százalékpontot.

Ugyan jó ideje nem kell már a valutaalap hiteleiért tördelni a kezünket, mindenesetre nem árt észben tartani: jelentésüket széles körű szakmai egyeztetést követően készítik. Ők beleláthatnak a kassza rejtett bugyraiba is, ezért legalábbis jelzésértékű, hogy támogatásukról biztosították azon kormányzati szándékot, miszerint "a költségvetési cél veszélybe kerülése esetén időben újabb korrekciókra kerüljön sor".

Bármennyire is szerette volna rózsaszínben feltüntetni az IMF-anyagot a PM, vétek elsiklani az abban sorolt kockázatok felett. A piac sem díjazza, ha a nagy ívű megszorításra vonatkozó bejelentést sokáig nem követik a konkrétumok. A deficitígéretek tulajdonsága ugyanis, hogy idővel inflálódnak. Erre erősített rá a PM, amikor úgy interpretálta az "IMF-bizonyítványt", mintha abban minden nagyon szép, minden nagyon jó lenne. Főleg akkor nem szerencsés az ilyen, ha egyébként úgy kell jellemezni a büdzsét, hogy az már jó két hete "átdolgozás alatt van", csak annyi állítható biztosan, hogy nem lesz pótköltségvetés.

Még egy dolog kibukott az IMF jelentése kapcsán: a Pénzügyminisztériumnak mielőbb át kell tekintenie, mi is a valós szerepe a gazdaság irányításában. Ameddig a főfináncok nem értik meg, hogy mostantól nem az osztogatás kimagyarázására kell koncentrálniuk, hanem a megszorításokért kell tartani a vállukat, addig felesleges az alacsony hiányra alapozó légvárakat építgetni. Sürgősen illenék elgondolkodnia a tárcának: a kommunikáció bizony fontos dolog, olyannyira fontos, hogy az nem jelentheti tények torzítását, kreatív értelmezését.