Itt a tavasz, és a fű kinő
Megmentik-e a javulásnak induló gazdasági folyamatok az immár fél éve a valutaválság szélén egyensúlyozó Magyarországot? - egyre inkább ez a kérdés fogalmazódik meg a rövid távú kilátásokat illetően, figyelve a külföldi konjunktúrára igen gyorsan felkapaszkodó nagyvállalati szektorunk teljesítményét. Bár a legérzékenyebb pontnak számító külső egyensúly romló tendenciájának vége, és az ipar egyre imponálóbb teljesítményt nyújt, a piaci szereplők hangulata fikarcnyit sem változik. Elképzelhető lenne, hogy éppen a javuló fundamentumok mellett szaladunk bele egy újabb árfolyamválságba?
Nyilván a kérdést lehetetlen megválaszolni, de érdemes elgondolkodni a lehetséges forgatókönyveken. Jelenleg két népszerű verzió él a piacon. Az egyik szerint eljön még a "tisztítótűz", vagy a pénzpiaci szereplőket nem hatja meg a kormány hol meggyőzőbb, hol pedig kiábrándító magatartása, és beindítják az utolsó rohamot. Az alternatív vélemény szerint a javuló fundamentumok és a kormányzat csendes semmittevése lassú megnyugvást eredményez, és a gazdaság kimozdul abból a helyzetből, ahová a gazdaságpolitika taszította.
Észrevehető, hogy a két forgatókönyv közös pontja a gazdaságpolitika teljes hiteltelensége, mely szemlátomást semmit sem javult az elmúlt hónapokban. Azon most már kár csámcsogni (legfeljebb beleborzongni lehet), hogy miért, hogyan juthattunk idáig, de azt mindenképpen érdemes leszögezni: ahhoz, hogy a kedvezőbb változat következzen be, nagyon sokat tehetne a gazdaságpolitika azzal, hogy a közeljövőben nem követ el olyan súlyos hibákat, mint az elmúlt egy (tágabb értelemben véve három) évben.
Könnyen lehet azonban, hogy a passzív viselkedés még nem menti a gazdaságot. Ehelyett legalább a költségvetési konszolidáció következetes végigvitelére, a voluntarizmusra emlékeztető kommunikáció (lásd az IMF-országjelentés "kreatív" értékelését) megszüntetésére lenne szükség.
Persze láttunk már arra példát, hogy a beinduló növekedés mentette meg a költségvetést, de akkor négy év következetes gazdaságpolitikájával szerzett erkölcsi tőke állt mögöttünk. A helyzet most olyannyira különbözik attól, hogy felelőtlenség lenne kizárólag a válság "kinövésére" vagyis a beinduló GDP-növekedésre és az inflációs meglepetésre alapozni a konszolidációt.
