Paradigmaváltás kell a gondolkodásban

z Alighanem pech, hogy röviddel a csatlakozás után európai parlamenti választásokat tartanak a közösség tagállamaiban, így Magyarországon is. Nem tart attól, hogy rögtön a belépéskor, amikor egy sor kihívással szembesül az ország, pártcsatározások vonják el a figyelmet a nemzeti érdekek érvényesítésétől?

Nagyon remélem, hogy ebben nem lesz igaza. A Nemzeti fejlesztési terv (NFT) öt operatív programjával és programkiegészítő dokumentumaival, valamint az Európai Bizottság illetékeseivel kialakított közösségi támogatási keret (ktk) az előttünk álló három évre világosan megszabja az irányokat. Ehhez tartani kell magunkat, hiszen a tét óriási: az Európai Unió a 2004 és 2006 közötti időszakra 4 milliárd euró strukturális és kohéziós támogatást ajánlott fel Magyarországnak, s kizárólag rajtunk áll, hogy le tudjuk-e hívni ezeket a forrásokat. Ennek érdekében már nagyot léptünk előre az elmúlt egy évben, ám még mindig csak a folyamat elején tartunk. Elkészítettük a Nemzeti fejlesztési tervet, ezt az Európai Unió befogadta. Egymást érik a pályázati kiírások, az NFT öt operatív programja alapján. Először a gazdasági versenyképesség, majd a környezetvédelem és az infrastruktúra területén láttak napvilágot a felhívások, és hamarosan elkezdik a humánerőforrás- és regionális fejlesztési pályázatok meghirdetését is, végül pedig - várhatóan március végéig - a mezőgazdaság- és vidékfejlesztési kiírások zárják a sort.



z Szavai alapján úgy tűnhet, hogy minden sínen van. Valóban sínen van minden?

Szeretném, hogy sínen legyen minden. Ehhez azonban először is paradigmaváltásra van szükség a hazai politikai gondolkodásban. Az országban hatalmas változások kezdődnek a csatlakozással, s nagy hiba lenne, ha ezekkel nem tudna lépést tartani a politika. Elég utalnom arra, hogy az Európai Unió által a 2004-2006 közötti időszakra felajánlott 4 milliárd euró lekötésére mintegy tízezer - ezer önkormányzati, négyezer gazdasági és ötezer civil szervezeti - projekt valósulhat meg az "n+2 év" közösségi elv alapján 2008 végéig, ami önmagában "fölpörgeti" és jó értelemben megváltoztathatja Magyarországot. Ráadásul az EU-ban már az idén teljes sebességre kapcsol az újabb, 2007-től kezdődő hétéves költségvetés számairól az alkudozás. Ez a Nemzeti Fejlesztési Hivatal számára azt jelenti, hogy miközben az ország 15-20 éves távlatra előre tekintő, átfogó fejlesztési stratégiáját készíti, az uniós követelményeknek megfelelően hozzá kell látnia a második NFT kidolgozásához is. Tekintettel arra, hogy 2007-től várhatóan legalább a duplájára nő a közösség strukturális és kohéziós alapjaiból felajánlott támogatások összege, az első NFT-nél jóval nagyobb lehetőségek nyílnak meg Magyarország előtt. Tehát észnél kell lennie a politikának. Mivel a fejlesztési irányok meghatározása a jelenlegi kormány hivatali idejére esik, a politikai gondolkodás középpontjába a mindennapi fejlődésre alapozott hosszú távú fejlesztési akaratnak kell kerülni. Ez a társadalmi, környezeti és gazdasági kérdésekben a szoros fejlesztéspolitikai koordinációt jelenti. A paradigmaváltás feltételeként létrejött az államigazgatáson belül egy együttműködő, szervezett új intézményrendszer, hosszú távra gondolkodni képes, jól képzett fiatal szakemberekkel. Kialakult az a társadalmi, partneri viszony, ami nélkül a hosszú távú célok kitűzése és végrehajtása hitelét veszítené. Politikai értelemben megérett a feltétele - az ellenzékkel együtt - a közös távlatok kijelölésének egyes "sorskérdésekben".



z Kanyarodjunk vissza a jelen

feladataihoz: közérthetőek a pályázati kiírások, felállt és működőképes az intézményrendszer, van vagy lesz az országnak elegendő projektje az uniós pénzek lekötésére?

A pályázati kiírások értelmezéséhez minden információt és segítséget megad a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, érdemes tanulmányozni a www.nfh.hu címen elérhető honlapunkat, és részt venni az ország különböző részein zajló rendezvényeinken. Az Európa pályázat-előkészítő alap (pea) tapasztalatai azt mutatják, hogy az ország keleti része sokkal eredményesebben képes pályázni, mint a külföldi befektetők által "elkényeztetett" nyugati fele. Igaz, az ellenkezőjére is van példa. Zalaegerszegnek már évek óta "termeli a pénzt" saját fejlesztési irodája, miközben meglepő módon Budapesten még talán egyetlen kerület sem büszkélkedhet hasonló intézménnyel. További tanulság, hogy jobban boldogulnak azok, akik az elmúlt évek során már átestek a tűzkeresztségen, amikor az előcsatlakozási - PHARE-, ISPA-, SAPARD- - forrásokra pályáztak. A pályázati folyamat stabilitását garantálja, hogy a kormány az uniós támogatások fogadásához biztosítja a társfinanszírozás fedezetét, ám a pea arra is rávilágított, hogy számos önkormányzat és civil szervezet segítségre szorul a szükséges önrész és a közösségi pénzek megérkezéséig elkerülhetetlen áthidaló források előteremtésében, egyáltalán a pályázási know-how megszerzésében. Mindamellett már most szükség lenne arra, hogy előbbre tekintsünk. Nem elég pályázni, a célba vett támogatást elnyerni, de a győztes projekt megvalósítását is garantálni kell, nehogy kicsúszszunk az időből (n+2 év), ami a támogatások felhasználására rendelkezésre áll. Úgy tűnik, a potenciális pályázók erre még kevéssé figyelnek. Biztató ugyanakkor, hogy a kijelölt minisztériumokban és intézményekben immár valóban elkezdtek működni az NFT egyes operatív programjainak végrehajtásáért felelős irányító hatóságok.



z Mégis, ha valaki próbára teszi ezt az intézményrendszert, hát

bizony alighanem frusztrált lesz. Egymást érik az átfedések, miközben konkrét kérdésre igencsak

keresnie kell a konkrét választ. Nem gondolja, hogy e téren is szükség lenne valamiféle racionalizálásra?

Félreértés ne essék: a pályázásnak az egész Európai Unióban egységesek a feltételei, és egységes az intézményrendszer is, a magyar gyakorlat ehhez igazodik, semmivel sem lehet egyszerűbb vagy bürokratikusabb, mint a közösségi. A kritikai észrevételre persze - legyen akár hazai, akár brüsszeli - oda kell figyelni. Fontos látni, hogy egy tanulási folyamatról van szó, amelyben előfordulnak hibák, átfedések, ám a májusban csatlakozó tíz új tagállam közül Magyarország az első, ahol a pályázatok kiírása megkezdődött. Magát a folyamatot pedig nem szabad fetisizálni: az uniós támogatásokra magyar nyelven, magyar intézményeknél kell pályázni, a beadott munkákat magyarul bírálják el, majd a pénz felhasználását az utolsó eurócentig - brüsszeli felügyelettel - magyar illetékesek ellenőrzik. Konkrét kérdésre a konkrét választ is magyar szakemberektől, elsősorban az irányító hatóságoktól kell várni, és ha szükséges, kiharcolni. A pályázatok kiírásának megindulása mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a rendszer felállt és működik, tessék használni. A gazdasági versenyképesség, továbbá a környezetvédelmi és az infrastruktúra-fejlesztés a gazdasági és közlekedési, a humánerőforrás-fejlesztés a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi, az agrár- és vidékfejlesztés a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárcához, a regionális fejlesztés pedig a Nemzeti Területfejlesztési Hivatalhoz tartozik. Érdemes végiggondolni, hogy a fejlesztési stratégia kialakítása és végrehajtása érdekében nem célszerű-e egyes intézményeket összevonni, tevékenységüket racionalizálni.



z Végül egy személyes kérdés: meglepetésként érte, hogy neve felmerült a magyar EU-biztosi jelöltek között? Félbehagyta volna azt a munkát, amelybe már annyi energiát fektetett, ezért a posztért? Netán csalódott, mert másra esett a választás?

Megtiszteltetés volt számomra, hogy rám is gondoltak. Miként megtiszteltetés volt az is, hogy van olyan magas rangú EU-tisztségviselő, aki jelezte: adott esetben szívesen bekapcsolódna biztosi csapatomba, ha a miniszterelnök engem választ. S megértem Kovács Lászlót is, aki nem hagyja cserben az MSZP-t az európai parlamenti választások küszöbén a biztosi székért. Ennyit a személyes benyomásokról. Általában pedig meggyőződésem, hogy Magyarország EU-biztosának lenni nemcsak nagy megtiszteltetés, de nagy felelősség is. Úgy kell eredményesen képviselnie hazánkat, hogy közben mindenkor az európai célokat tartja szem előtt. Az Európai Unió ugyanúgy nagy változások előtt áll, ahogy a csatlakozó Magyarország is. Fontos tehát pontosan meghatározni a fejlesztési irányokat, mert az elkövetkező két-három évben születő döntések az egész kontinens jövőjét, pozícióját befolyásolják. Vonatkozik ez a bővítésre is. Magyarország számára kiemelt fontosságú például a Balkán egységes infrastrukturális, intézményi és gazdasági fejlesztése, ahogy ezt javasoltam a miniszterelnök úr számára mint lehetséges "magyar projektet". A tíz új tag felzárkóztatása önmagában nagy kihívás. Hamarosan színt kell vallani, hogy 2007-től mennyit szánnak regionális fejlesztésre. Mi tagadás, szerettem volna ott ülni a tárgyalóasztalnál, amikor erről döntenek, ez talán már szakmai ártalom. Ám az is lehet, hogy nagyobb történelmi tett innen előmozdítani a megfelelő, mindannyiunk javát szolgáló európai döntéseket. Megkezdtük a Nemzeti fejlesztési terv úgynevezett multiplikátor programjának is a kidolgozását. A lehetséges továbbgyűrűző hatások figyelembevételével készült számításaink azt mutatják, hogy Magyarországon 2004 és 2006 között a külföldi befektetési növekmény és a növekedési ütem kétharmada származik majd az Nft megvalósuló beruházásaiból, s a csatlakozás - ekként az EU-bővítés - sikere függ a nemzeti fejlesztési tervektől.