Tartózkodó miniszterelnökök

Hiszek a nemzet felemelkedésében - vallotta be Medgyessy Péter parlamenti évértékelésében, és ez a mondat akár Orbán Viktor száját is elhagyhatta volna. Máskor, másutt. A retorikájában hevesen a közép felé igyekvő miniszterelnök rendszeresen használt kifejezései között gyarapszik azok száma - hirtelen csak a polgárt említem -, amelyeknek kitüntetett a helye elődje szótárában is. Így megy ez a választási kampányok hajnalán. Akiket ilyentájt meg kellene nyerni, azok a két pólus közt félúton bizonytalankodnak. A többség preferenciái jobbról-balról egyaránt adottak, bár nem biztos, hogy megingathatatlanok meggyőződésükben. Orbán Viktor mindenesetre próbálkozott, amikor hosszan értekezett arról, hogy nem szabad ítélkezni azok fölött, akik az előző rendszerben is csupán boldogulni akartak.

Az exkormányfő múlt heti beszédében ez a momentum jelentette a fordulatot. Egyszerre két dolog derült ki belőle. Egyrészt, hogy jobbról nézve sincs immár két Magyarország. Másrészt, hogy a Fidesz - a számára kedvező közvélemény-kutatási adatok láttán - vérszemet kapott, és az európai parlamenti választásokon gyalázatosan meg akarja verni a szocialistákat. Orbán Viktor többé-kevésbé sikeresen játszotta a kormány/ellenzék felosztástól elemelkedett vezér szerepét, s óvakodott attól, hogy politikai ellenfeleit nevükön nevezze. Ám a bírálat akkor is bírálat, ha a címzett neve nem hangzik el.

Ahogyan Medgyessy Péter sem mondta, hogy személyesen Orbán Viktor titkolta el előle 900 milliárd forintnyi túlköltekezés nem részletezendő sajátosságait. A szimbólumok és a pátosz rengetegében nem elegáns részletekbe bonyolódni - gondolhatják mindketten. Nyilván ezért mellőzte a miniszterelnök a kedvező jelek tényszerű felvázolását is, és ezért nem lepte meg konkrétumokkal a gazdaság szereplőit. Legalábbis semmi olyannal, amiről eddig ne hallottak volna. 1350 milliárd forintnyi forrás az európai uniós csatlakozással öszszefüggésben - ez nem volt titok. Kisebb, modernebb, szolgáltató állam, kevesebb adó, levegőhöz jutó vállalkozások - kerekded gondolatmenet, de a hogyant ne feszegessük. Esett szó mezőgazdasági gépekről, autópályákról, etikus magatartást tanúsító orvosokról, szegényekről, nyugdíjasokról, családi pótlékról.

A többi nem több, mint politika, vastagon, hónapokon át idézhető, pártolható és elutasítható felvetésekkel. Feltehetően ez - a "közbeszéd tematizálása" - volt a stratégák és beszédírók első számú célja. Eleget merengett az ország a megszorítások felett, a közvélemény szinte el is fogadta, hogy enélkül nem megy - mondandója eleje táján Medgyessy ráerősített a hangulatra -, ideje új, lehetőleg átütő erejű témákat elővezetni. Hogy ennek következtében megint olyasmin rágódik az ország arra fogékony hányada, ami nem fontos, az nem gond.

Visszatérni látszanak az árokbetemető idők. Ez egyszer már bejött, a 2002-es választásokat megnyerte vele a baloldal. Az új kulcsszó az összefogás. (Egy szó, amelyet Orbán Viktor is szeret. Egy hete ő is összefogni készült, igaz, nem a kormánypártokkal, hanem az emberekkel.) Elhangzott tehát három felvetés, amelyek révén jó esélylyel politikai haszon kasszírozható. A közös, négypárti európai parlamenti lista abszurd ötlet, és akkor kerül napirendre - fele-fele alapon -, amikor a kormánypártok aligha számíthatnak a választani hajlandók felének szavazataira. Vagyis: a kormányoldal nyer, ha az ellenzék belemegy, és nyer, ha az ellenzéket konszenzusképtelenként ábrázolhatja. A közvetlen államfőválasztás is olyan elképzelés, amely csak szocialista körökben rokonszenves - ergo, az oppozíció újfent barátságtalannak mutatkozhat. A kisebb parlament réges-régi ötlet; több bizottság elszöszölt már felette, ám a létszámcsökkentés módszereiben soha nem tudtak megállapodni a felek.

Összességében: a kormányfő és környezete úgy érezhette, nem elég acélos a gazdaság állapota ahhoz, hogy boldog-boldogtalan szakadatlanul azt elemezze. Így egy időre sok mindent felülír(hat) a pőre politika. Amíg ez leülepszik, olvassunk a sorok között.