A miniszterek és a szex

A kulturális és/vagy oktatási vonalon a haza jobbítása felett munkálkodó miniszterek nem szoktak kapcsolatot létesíteni a román hírszerzés formás embereivel - ezt is a múlt héten kellett megtudnunk, mégpedig maguktól az érintettektől. Pontosabban az érintetlenektől. Semmi kis ez, semmi kis az, amazról már nem is beszélve. Az okok szerteágazóak. Az egyik például, hogy akiknek a szőkék tetszenek, azok rá sem néznek a barnákra.

Ha jól belegondolunk, szép kis Rosenberg - azaz Szatmári - házaspár jutott nekünk. De hát akinek még vacak atomtitka sincs, magára vessen. Tényleg: feltéve, ám meg semmiképpen sem engedve, Hiller István-i, Magyar Bálint-i, HTMH-elnöki vagy pártszóvivői berkekben mit lehetett/kellett kifürkészni? Mely romániai párt mennyi támogatást kap az irredenta mozgalmak felvirágoztatására? (Ajjaj, mindig ezekkel a határon túliakkal van baj.) Akárhogy is történt, Szatmáriékat nem fenyegeti villamosszék - az eszköz nálunk eleve nem divatos -, sőt kiutasítás sem, megúszták "kiszorítással". És azzal, hogy híres emberek lettek. Igen híres emberek.

Ami egyszersmind azt jelenti, hogy átléptünk ismét egy határt. Eddig szívesen mondtam, amikor vitázó partnereim a magyar belpolitika színvonalának borzalmait ecsetelték, hogy minden verbális vérengzés elfogadható, amíg az intim szféra nem játszik. Gondoljunk csak Clinton amerikai exelnök ovális kalandjaira, vagy arra, hogy amint ugyanott kiderült, John Kerry jelölt lesz, rögvest előkaptak valami sárkányt, aki hajlandó volt az abroszra önteni az aspiránssal közös múltja állítólagos szaftjait.

Mostantól ezt nálunk is lehet. Nem nagy öröm. (GA)