Demokratikus deficit

Az Európai Unió döntéshozatala nem eléggé demokratikus - jegyezte meg Sólyom László első államfői beszédében. Az augusztus 20-i felszólalásnak csupán egyik - a hazai viszonyokról és a terrorizmus elleni harc túlkapásairól szóló bírálatok mellett csendben meghúzódó - mellékszála volt a kritika, ám kár lenne elsiklani felette. Eddig ugyanis hiányzott az unió istenítése és az abszurditás határát súroló érvek alapján történő elutasítása közötti reális helyzetelemzés.

Pedig elég idő telt már el a csatlakozás óta, közben olyan "apróságokkal", mint az európai parlamenti választások, az új Európai Bizottság megalakításának komédiája vagy két alapító országnál az európai alkotmányt elutasító népszavazás. Ha odafigyelnénk, mi is láthatnánk az unió képességeinek határát, amelyet folyamatosan nyomnak beljebb az egymással acsarkodó s Brüsszelt kijátszani próbáló tagállamok. Pontosabban a döntéshozatalban a végső szót kimondó kormányaik - köztük a sajátunk is.

Ennek ellenére Magyarországon a társasjátékot látszólag fenntartás nélkül engedi át az ellenzék, a civil és szakmai szféra, a helyi szervezetek. Ki lustaságból, ki erőtlensége okán, ki pedig azért, mert felmérte ugyan, hogy egyedül nem megy sokra a brüsszeli betonrengetegben, ám arra a felismerésére még nem jutott el, hogy másokkal összefogva annál inkább. Pedig az unió mindaddig távoli vízfej lesz, amíg polgárai nem próbálják meg intenzíven előretolni, és ha már kimeríthetetlen bukszát látnak benne, nem csak kinyújtott kézzel várják a mannát. Ezen egy kormány és a haldokló EU-alkotmány sem segíthet. Sólyom László legalább megpróbálta. (GyüM)