Derült égből villámcsapás?

Tavaly még sokan aggódtak, hogy nem lesz elég pályázat, később pedig attól tartottak, hogy kevésnek bizonyulhat a támogatható projekt. Az I. Nemzeti fejlesztési terv (I. NFT) öt operatív programja keretében megjelent kiírások - néhány kivételtől eltekintve - azonban rácáfoltak minden borúlátásra, és hihetetlenül népszerűnek bizonyultak.

Az NFT összes kiírására igaz, hogy az igényelt támogatás csaknem kétszerese - a regionális fejlesztés operatív programnál (rop) majdnem háromszorosa - a rendelkezésre álló keretnek. Augusztus közepére a 2004-2006-ra Magyarország rendelkezésére álló 676,27 milliárd forint 73 százaléka már gazdára talált. Alig 182 milliárd forint osztható még szét, miközben a beadott 23 566 pályázat összes támogatásigénye meghaladja az 1214 milliárd forintot.

A gazdasági versenyképesség operatív program (gvop) kis- és középvállalkozások műszaki-technológiai fejlesztését támogató sztárpályázata akár állatorvosi lova is lehetne a hazai uniós pályázati pályának. Megmutatta, hogy nincs hiány vállalkozó kedvben, sokakkal megkóstoltatta a siker ízét, és megrengette a vadonatúj intézményrendszert is. Feketén-fehéren kiderült, óriási a forráshiány a kis- és középvállalkozók körében, és nem mellékesen az is bebizonyosodott, hogy egy telitalálatnak bizonyuló kiírással hegyeket lehet megmozgatni az általában megfoghatatlannak tűnő közösségi kohéziós politika céljainak helyi elérése érdekében.

Nyilván okulni sem szégyen a bezúduló pályázatáradat tapasztalataiból, különösen most, amikor készül a országos fejlesztéspolitikai koncepció és a II. Nemzeti fejlesztési terv. Durvának tűnhet, ahogy az utóbbi időben megmutatkoztak a pályázók (formai és tartalmi hibás pályázatok, a nem kellően tudatosult támogatási feltételek, a nem pontos előrehaladási jelentések és elszámolások) és az intézményrendszer (az elbírálás, a szerződéskötés, a projektmenedzsment és kifizetés) gyenge pontjai. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ezek nem csökkentik sem a pályázók, sem az intézményrendszerben dolgozók teljesítményének értékét, ám már most ráirányítják a figyelmet arra, hogy mindenből jobbat és többet kell majd nyújtani 2007 és 2013 között.

Mint a telefonálók példája is mutatja, vigyázni kellene a már elért eredményekre. Sokan hittek a tavasszal bejelentett pályázóbarát intézkedésekben (sok be is vált), most mégis derült égből villámcsapásként élik meg a hirtelen felfüggesztéseket. Gvop-s példánál maradva, legutóbb az a döntés váltott ki felzúdulást, amellyel a beruházásösztönzés prioritásra érkező nagyvállalati pályázatok befogadását függesztették fel - a bejelentéstől számítva két-három órán belül. Általában is megfontolandó a nagyobb időtáv a bejelentés és a hatálybalépés között, ennél a kiírásnál pedig az, hogy elegendő-e a keretösszeg 30 százalékában rögzíteni egy ilyen nagy célcsoportnak megítélhető támogatás nagyságát.

Gyaníthatóan még többen tartják hoppon maradt pályázónak magukat, akik az agrár- és vidékfejlesztési operatív program (avop) felhívásaira neveztek volna be, ha nem jön a hirtelen felfüggesztés, a sok beérkezett pályázatra hivatkozva - nem egy, hanem hét kiírás esetében. Ráadásul sajátos gyorsítást sejtetett az illetékes irányító hatóság vezetőjének közleménye, amelyben értésre adja, hogy "amint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, valamint a döntés-előkészítő bizottságok teljesítették feladataikat, úgy ő maga huszonnégy órán belül határoz a kötelezettségvállalásról", vagyis a támogatás odaítélésének jóváhagyásáról. Lehetne összehangoltabb és tempósabb a pályázatkezelés, a szerződéskötés és a kifizetés szinte mindegyik operatív programnál.

Derült égből villámcsapásként élték meg egyes hivatalokban, hogy a 2020-ig szóló országos fejlesztéspolitikai koncepció és a gazdasági tárca versenyképességi stratégiája - mint fogalmaztak - "köszönő viszonyban sincs egymással". Félő, hogy elhatalmasodhatnak a tárcacsaták a fejlesztéspolitikán, s kevesebb energia jut arra, amire több kellene: egy valóban átgondolt és megalapozott (második) Nemzeti fejlesztési terv kialakítására. Ami jó lenne az országnak, s jót tenne a politikának is.