Fantomtévék indulnak, remeg a médiatörvény

Itt a csatornaindítási láz: az ősszel öt adó tervezi sugárzásának megkezdését. Az MTV M 3-ra keresztelt adója mellett képernyőre kerülne a Duna Tv Autonómia televíziója. A közszolgálati adók mellett az ország leggazdagabb üzletemberei között számon tartott Széles Gábor is műsorszolgáltatóval áll elő, Echo Tv néven. Nemrégiben jött a hír, hogy 4-es csatorna néven televízióvá nőtte ki magát Frei Tamás közreműködésével a Sanoma kiadó Story magazinja, Tv-Deko néven pedig "lakberendezési" adót indítanak a Filmmúzeum és Paprika Tv tulajdonosai.

A közönség befogadónak tűnik, az új csatornák indítása mellett szólhat az a tény, hogy Magyarországon naponta átlagosan négy és fél órát televízióznak. Ez másfél órával haladja meg az európai átlagot. Ráadásul leginkább a magyar nyelvű adók keresettek. A jövő tehát biztató. A megváltozott médiapiaci trendek szerint egyre fontosabbak a kábeltévék, mert az országos kereskedelmi adók évről évre egy-egy százalékot veszítenek közönségarányukból a kábeltelevíziók javára, miután a közönség egyre jobban szegmentálódik. Nézettségi adataik javulásával a hirdetési piacon is jobb pozíciókat érnek el.

A jelen viszont így is kiábrándító. A kábelszolgáltatók csomagjaiba való felkerülés és ezáltal pluszbevételhez jutás létfontosságú az új csatornák számára. 2004-ben - a Magyar Reklámszövetség által becsült - nettó 63,8 milliárd forintos tévés reklámpiacból az RTL Klub, a Tv 2 és az MTV több mint 55 milliárdot hasított ki, a többtucatnyi kábeltévé pedig 2-3 százalékon osztozik, azaz a reklámbevételekből egyelőre képtelenek megélni, noha a tévénézők 40 százaléka őket nézi.

A mostani csatornadömping sokkolja a kábelszolgáltatókat, akik az analóg technikai rendszer jelentette korlátok miatt csak úgy képesek bővíteni kínálatukat, hogy a meglévő csomagjaikból "kihajítanak" néhány adót. Pedig a médiatörvény kötelez: közszolgálati adóknak az alapcsomagban a helyük! A többiek meg küzdhetnek, hogy bekerüljenek. Miközben a hazai jogokat szem előtt tartják a médiapolitikusok, az uniós előírások senkit nem foglalkoztatnak. Az EU szabályai szerint csak indokolt esetben, arányos mértékben lehetne alkalmazni a kötelezettséget a bővítésnél. Piackutatás azonban ez ügyben nem volt és várhatóan nem is lesz. Az étvágy pedig tovább fokozódik: a köztévék még legalább három új kábeltévét akarnak indítani, és ki tudja, mi jöhet még. A politikai döntéshozók meg csak reménykedhetnek, hogy az EU-nak nem szúr szemet a pici magyar televíziós piac. Ha igen, akkor romjaiba dőlhet minden, hiszen a közszolgálati média finanszírozása egyáltalán nem felel meg az EU követelményeinek.

A technikai fejlesztéssel a kábelszolgáltatók a végsőkig kivárnak. Már csak azért is, mert a fejállomások új modulátorokkal való felszerelése, a frekvenciaszűrők cseréi a legnagyobb kábelcégnél, a UPC-nél is milliárdos beruházást jelentenek. Ráadásul a digitális tévézés tervezett, ugyancsak költséges elindítása előtt nagy kérdés, hogy megéri-e még egy ilyen nagy kiadást felvállalni, vagy meglévő kínálatuk szűkítésével a népet magukra haragítani. Év közben viszont amúgy sem változtatnak kínálatukon.

Így aztán az adás csúszik. A januári új csatornakiosztásig pedig még sok minden történhet: jöhet egy EU-vizsgálat, de az eddigi tapasztalatok szerint az sem kizárt, hogy a nagy hévvel beharangozott televíziók közül néhányan politikai vagy pénzügyi problémák miatt végül mégis láthatatlanok maradnak.