Irak, a haladékok földje

Minden jel arra vall, hogy az Ibrahim Dzsafari vezette iraki ideiglenes kormány ismét haladékot ad az ugyancsak ideiglenes parlament alkotmányozó bizottságának az alaptörvény megszövegezésére. Mert az elmúlt heti első haladékos időszak a vitatémákat nem közelítette a megoldáshoz, legfeljebb a vitatkozó partnereket egymáshoz. Közben az amerikai földi hadsereg vezérkari főnöke, Peter Schoomaker tábornok úgy nyilatkozott az AP-nek, hogy a legrosszabb esetben akár további négy évre is meghosszabbíthatják az amerikai fegyveres erők iraki jelenlétét, méghozzá nagyjából a mai létszámukban, vagyis jóval a százezer fölött. Ezek szerint Washingtonban végképp leszámoltak a gyors demokráciacsinálás illúziójával, s egyelőre azzal is megelégednének, ha az ország működne. Idővel nyilván azt is megtudjuk, hogy ehhez nem tartják elegendőnek a most maximálisnak mondott négy évet. Ezt támasztja legalábbis alá az IMF 25 év óta első jelentése az iraki gazdaság helyzetéről, amelynek minden mutatója rosszabb a nagyon óvatosan megbecsült várakozásnál. A fejleményt a jelentés a lázadók nyakába varrja, s úgy véli, hogy csak az ő tevékenységük visszaszorítása után lehet szó a gazdaság fellendítéséről. A londoni The Economist pedig mindezt úgy hozza összefüggésbe az alkotmányozással, hogy sötét jövő vár Irakra, ha a biztonsági, a gazdasági és a politikai helyzet egyikében sem sikerül jelentős javulást elérni.

Az alkotmányozásnak kellene a javulást kínálnia - de nem látni, hogyan. Változatlanul "csak" az államberendezkedésben (föderalizmus), az olajjövedelmek elosztásában (decentralizálás) és az iszlám szerepében (törvények átvétele) maradtak fenn a nézeteltérések. (SzH)