Kinek fáj a kínai textilstop?

Az uniós kereskedők hetek óta azzal riogatnak, hogy áruhiány és drágulás fenyeget a kínai textilbehozatal leállítása miatt. Mindez csak az érem egyik oldala: Olasz-, Görög- és Franciaország textilipara és az ott foglalkoztatott, jórészt alacsony képzettségű tömegek számára a korlátozás munkát, GDP-t, exportot jelenthet.

De nem ők az egyedüli haszonélvezők. Ha a rendkívül olcsó kínai behozatal visszaszorul, az növekvő megrendelést jelenthet a kelet- és dél-európai cégeknek s Törökországnak is. Márpedig ezek az államok az uniós bővítési politika kulcsszereplői. És ott vannak még a tiltással helyzetbe hozott más ázsiai exportőrök is, például India.

Nem irigyelhetjük az EU döntéshozóit, hiszen arról kell dönteniük, melyik ujjukat harapják meg. Rövid távon az akár féléves átfutási idővel is dolgozó textilipar európai képviselői az idei téli kollekciót egymaguk már képtelenek volnának legyártani. Emiatt alighanem végül mégis be kell majd engedni az unióba a kikötőkben máris hegyekben álló pólókat, nadrágokat és melltartókat. És akkor az árakról még nem is beszéltünk.

Az igazi kérdés az, hogy később mi lesz. Hiszen az első fél évben Kína textilkivitele 21 százalékkal, 50 milliárd dollár fölé nőtt, ennek 17 százaléka pedig Európába érkezett. Ez értékben 57 százalékos emelkedés, s egy ilyen trend igen gyorsan megfojthatja a teljes uniós ipart. Azon sincs mit csodálkozni, hogy az EU-stop miatt megugró nyomás már az amerikai termelőket is aggasztja.

Ha azonban kizárjuk a legolcsóbb versenytársat, helyét nem a hazaiak, hanem a némileg drágábbak veszik át. Ahhoz, hogy az uniós termelők kapják a munkát, szinte minden más exportőrt el kellene tiltani a szállítástól.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy egy országon belül szó sem lehetne a drágán termelő cégek támogatásáról a hatékonyak kárára. A piackonform megoldás az európai gyártók specializálódása volna. Erre nem csak a minőség javításával vagy a különleges célú textíliák előállításával van lehetőség: a földrajzi közelség adta gyorsabb reagálási lehetőséget is ki lehet használni, erre egyes divatcikkeknél már van is példa. Ha viszont egyfajta önellátás a cél, annak költségei tovább ronthatják az EU versenyképességét.