Összenő, vagy szétesik a valutaunió?

Miközben térségünkben a jegybankok, kormányok és piaci elemzők egyik kedvenc elfoglaltsága annak találgatása, mikor léphet be egyik vagy másik új EU-tagország az euróövezetbe, pesszimista vélemények szerint lehetséges, hogy 5-10 év múlva nem is létezik majd a valutaunió. Számos jel utal ugyanis arra, hogy az egységes fizetőeszköz létrehozásakor hangoztatott reményekre rácáfolva nem csökken a tizenkettek gazdaságai közötti különbség, sőt: egyes meghatározó országok inkább széttartanak a GDP vagy éppen a termelékenység alakulását tekintve.

A bajok forrása egyes elemzők szerint az, hogy Európában rosszul vannak elosztva a gazdaságpolitika kártyái. A monetáris politikát az infláción kívül lényegében mással nem törődő EKB irányítja, a fiskális szigor felett a demokratikus ellenőrzéstől független Európai Bizottság őrködik, miközben a kellemetlen intézkedéseket a választóktól rettegő nemzeti kormányoknak kellene vállalniuk. Az olasz kormány például egyre jobban érzi az önálló árfolyam-politika hiányát, hiszen így nem tudja rövid távon javítani gazdasága nemzetközi versenyképességét. Nem csoda, hogy éppen az egyik olasz miniszter, Roberto Maroni vetette fel nemrég azt az "eretnek" gondolatot, miszerint az euró helyett újból be kellene vezetni a lírát.

Egyelőre persze a legelvetemültebb euroszkeptikusok sem beszélnek az egységes valuta közeli haláláról, ám a tizenketteknek és a csatlakozni vágyóknak is foglalkozniuk kell azokkal a kérdésekkel, amelyek az euró jövőjével kapcsolatban felmerülnek. Nem biztos ugyanis, hogy az európai integráció mindig minden területen egyirányú utca.