Privatizációs cirkusz

Nagy baj van akkor, ha az állami vagyon kezeléséről, eladásáról a józan szakmai érvek szilárd talaja helyett a politika mocsarából folytatnak vitát a közszereplők. Félreértés ne essék: az természetes, ha az egyes pártok nézete különbözik a privatizáció megítéléséről, és ennek hangot adnak. Azon sem csodálkozhatunk már, ha a jobb- és baloldal véleménye az állami vagyon sorsáról Magyarországon épp az ellentéte a nyugati hagyományoknak (ha ugyan ennek van még egyáltalán jelentősége). Ami viszont több mint kiábrándító, az a színvonal, amelyen ilyen fontos kérdésben megszólalnak politikusaink - és bizony sok esetben a sajtó munkatársai is.

Pedig lennének bőven szakmai érvek is egy-egy konkrét kérdés - akár eltérő - megítéléséhez. Megéri-e közpénzből támogatni az adott vállalatot? Az állam által kiválasztott cégvezetők képesek-e piaci mércével is eredményes, szigorú gazdálkodást folytatni? Van-e olyan ok, amely feltétlenül szükségessé teszi az állami tulajdonlást vagy beavatkozást? Egy magántulajdonos milyen többletértéket tud teremteni, egyáltalán, mennyit érhet számára az adott cég a vállalatértékelés szabályai alapján?

Ehelyett magabiztosan nyilatkozó politikusok összekeverik a vállalati értéket a saját tőke értékével, a piaci értéket az eszközértékkel, a mérleg eszköz és forrás oldalát, vagy például az eladási ár kialakításánál a múltbeli ráfordításokat tartják meghatározónak. A privatizációs szervezet - ha megszólal - többnyire ragaszkodik a szakmai megközelítéshez, de a hiányos tájékozatási politika, valamint a kormány kapkodó magatartása, meghökkentő pálfordulásai nem járulnak hozzá a hozzáértés képzetének erősítéséhez. Az ellenzék vezére már visszaállamosításról beszél, ami inkább csak tőlünk keletre szokás, és bizonnyal nem járul hozzá a befektetői légkör javításához. A hozzértő szakemberek pedig - akik érdemben hozzá tudnának szólni a kérdéshez - fejcsóválva hallgatják a sok sületlenséget: nem szólnak hozzá, hiszen a mai magyar közéletben nem rang politikai szakértőnek lenni, hanem inkább bélyeg.

És akkor még nem is szóltunk az átlagemberről, aki végképp nem ért semmit az egészből - miért is kellene neki? -, inkább vakon bízik az általa támogatott párt képviselőiben. Ha érdekli még egyáltalán, ami valójában ebben az országban folyik.