Stratégia hosszú távra

A magyar gazdaságpolitikával szemben felhozott egyik leggyakoribb és ugyanakkor legjogosabb kritika a szükséges konfliktusok felvállalásnak hiánya mellett a rövid távú szemlélet. Valóban, ez idáig kevés jele volt annak, hogy - a nagyhangú lózungokon túl - a gazdaságpolitika többéves kitekintéssel komplex összefüggésrendszerben hozott volna létfontosságú változásokról döntéseket. Elég csak az állami túlköltekezés mértékére és az ebből származó megannyi feszültségre gondolni, amelyet azzal a komolytalan maszatolással, ami eddig történt az ügyben, nem sikerült és nem is sikerülhet megoldani. Természetesen ez nem csak afféle időhorizont-probléma. Mint e rovatban korábban már volt róla szó, az elmúlt tizenöt év alatt nem voltunk képesek definiálni, hogy kik vagyunk, és hogy hogyan képzeljük el magunkat a jövőben. Nem sikerült megtalálni azokat a kritikus területeket, amelyek biztosítják versenyképességünket, és megalapozzák kedvező hírnevünket a nagyvilágban.

Ezzel kapcsolatban az elmúlt egy évben voltak biztató változások. Ennek egyik és nem is első bizonyítéka az a közös gazdaságpolitikai nyilatkozat, amelyet végül csak három párt írt alá, és amely, úgy tűnik, simán elsikkad a jövő évi kampányra készülő pártok közötti vetélkedésben, és amelyhez a szintén a kampányra élesítő média tökéletesen asszisztál is. A nyilatkozat természetesen elég semmitmondó ahhoz, hogy aztán senki ne tudja senkin számon kérni, de illeszkedik abba a koncepcióba, amely a fentebb említett hiányosságot igyekszik orvosolni. Idetartoznak például azon meghirdetett stratégiai gazdasági ágak, amelyekre a gazdaságpolitikának, majd ehhez kapcsolódóan az oktatásnak és a foglalkoztatáspolitikának összpontosítania kell az elkövetkező tizenöt esztendőben. Magukkal a kijelölt kulcsterületekkel kapcsolatban persze szakmai vitákat lehet és kell is folytatni, hiszen a valóban szakmai természetű és termékeny vita jellemzően többet lendít előre egy ilyen folyamatban, mint amennyit hátráltat. A lényeg, hogy legyen hosszú távú, konkrét stratégiai fókusz, amely mellé az operatív döntések sorát fel lehet fűzni.

Ebbe a hosszú távú látószögbe illeszkedik a most meghirdetett folyamatos inflációs célkövetés. Ahhoz, hogy ide eljutottunk, több feltételnek kellett teljesülnie. Az egyik feltétel természetesen az infláció olyan alacsony és kiszámítható szintje, amely értelmezhető árstabilitásként. Történelmi jellegű esemény ez, az ország gazdasági átalakulásának egyik fontos mérföldköve. Nyilvánvalóan komoly közgazdászok fognak vitázni azzal kapcsolatban, hogy az árstabilitás elérésében mekkora szerepe volt a Magyar Nemzeti Bank elmúlt négyéves működésének (szerintem nagy), és mekkora hatással volt például az inflációs szempontból régóta nem látott mértékben kedvező külső környezet, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ide eljutottunk. A másik feltétel az, hogy a gazdaságpolitika elfelejtse azt a még nemrégiben is nyilvánvaló hajlamát, hogy a kialakult egyensúlytalanságokat azok elinflálásával oldja meg. Ha a cél a folyamatos árstabilitás, akkor nem lehet inflációs sokkal elértékteleníteni a kiáramlott többletjövedelmeket, mert arra a jegybank, törvény adta kötelezettségénél fogva, azzal reagál, hogy az árszínvonal elszaladását megakadályozandó, falnak vezeti a gazdaságot, s ezzel a hatalmon levő pártok gyakorlatilag el is vesztik a következő választásokat. Ez az érdek-ellenérdek kapcsolat jól működik a világ sok jegybankja és kormánya között, Új-Zélandtól az Európai Unión keresztül az Egyesült Államokig. Talán nálunk is van rá most esély.

Ez természetesen azt is jelenti, hogy amennyiben az inflációs sokk egyszerű és primitív eszközével nem lehet élni, akkor máshogyan kell rendet rakni a gazdaságban, ahol az elmúlt öt esztendőben magas állami túlköltekezés és növekvő eladósodás mellett is trendszerűen csökkent a gazdasági növekedés potenciális üteme. A megoldás csak hosszú időhorizontú, komplex lépések sokasága kell legyen. Nevezhetjük ezt "száz apró lépésnek", vagy "átfogó gazdasági reformnak", vagy bármi másnak. Tenni kell, és máshogy, mint azt eddig megszoktuk. Adott a feladat 2006-ra és a rá következő évekre.