A "fekete cunami" tanulságai

A különbség megdöbbentő a tavaly decemberi ázsiai szökőár és a többségében feketék által lakott Louisiana térségében pusztító "fekete cunami" között. Ázsiában a katasztrófa megmutatta, hogy az érintettek képesek felülkerekedni régi keletű ellentéteiken, Acehben például a felkelők letették a fegyvert Indonézia egésze érdekében. Ezzel szemben New Orleansban és a Mexikói-öböl partvidékén másutt a katasztrófa a felszínre hozta és súlyosbította a törést.

A Bush-kormányzatnak a hurrikánra adott válasza megerősítette a fekete lakosság azon gyanakvását, hogy Amerikának szüksége van a fiaikra háborúinak megvívásához, a prosperitásból azonban kimaradtak, a helyzetük iránt pedig megértésnek vagy aggodalomnak nyoma sincs, akkor sem, amikor arra leginkább szükségük lenne. A kiürítést ugyan elrendelték, a szegények számára azonban nem biztosítottak közlekedési eszközöket, amikor pedig a segítség megérkezett, akkor - mint a The New York Times szemleírója megjegyezte - a Titanic katasztrófájához hasonlóan először a gazdagokat és a hatalmasokat vették gondjukba.

Az ázsiai szökőár idején éppen Thaiföldön voltam, és láttam az egész ország lenyűgöző reagálását. A kormány itt maga szállította a helyszínre a külföldi képviseletek tisztviselőit, hogy vigyék hírét az ottrekedtek kiszolgáltatottságának. Amerika ezzel szemben megakadályozta a külföldi tisztviselőket, hogy New Orleansban az állampolgáraik segítségére siessenek. Talán azért, mert féltek, hogy mit fognak ott látni.

Az erőforrások a világ leggazdagabb országában is végesek. Ha azonban a kormány a gazdagoknak ad adócsökkentést, akkor kevesebb marad a gátak megjavítására, ha pedig a nemzeti gárdát és a tartalékosokat Irakba vezényli egy reménytelen háborúba, akkor otthon kevesebb erő marad egy belföldi válság kezelésére.

Bizonyos rangsorolást meg kell tenni. Rövidlátó politikusok, mint Bush, gyakorta hanyagolnak el hosszú távra szóló beruházásokat rövid távúak javára. Az elnök nemrég írt alá egy pazarló, a politikai támogatói számára kedvező infrastruktúra-fejlesztési tervet, amely - egyebek között - előirányozza Alaszkában egy sehová sem vezető híd megépítését. A nagyszámú emberélet megmentésére alkalmas pénzt így szavazatok nyerésére fordítják.

Ritkán fordul elő, hogy baj olyan gyorsan száll vissza, mint az történt az utóbbi években. Egy rosszul tervezett, olcsó megoldásnak szánt háború nem hozott békét a Közel-Keleten. Most Amerikának kemény árat kell fizetnie azért, mert figyelmen kívül hagyta azokat a hangos figyelmeztetéseket, hogy New Orleansnál gyengék a gátak. Bár a Katrina pusztításától nem lehetett volna teljesen megvédeni a várost, a következmények azonban jóval enyhébbek lehettek volna.

A piacok - minden érdemeik ellenére - válságos időkben gyakorta rosszul működnek, szükséghelyzetben pedig a piaci mechanizmusok néha egyenesen leállnak. A piac például nem reagált a kiürítési igényre autóbuszkonvojok beküldésével, másutt az volt a spontán válasz, hogy a szomszédos körzetekben a szállodai árak megháromszorozódtak, s ez valójában felért az áregyeztetéssel. A Nobel-díjas közgazdász, Amartya Sen kimutatta, hogy a legtöbb éhínség nem az élelmiszerhiányból ered, hanem a vásárlóerő-hiányból, amely megakadályozza a javaknak a rászorulókhoz való eljuttatását. Amerikának - mint a világ leggazdagabb államának - nyilvánvalóan rendelkezésére álltak a New Orleans kiürítéséhez szükséges erőforrások. Bush elfelejtette a szegényeket, azokat a tíz-, esetleg százezreket, akik egyszerűen nem tudták megfizetni a saját evakuálásukat.

A szegényeknek nincs hitelkártyájuk, ráadásul éppen a baj idejére esett a hó végi pénztelenség. De ha lett volna is pénzük, a piac nem tudott volna elég gyorsan reagálni a szükséges javak kínálatával. Ez az egyik oka annak, hogy a katonaság nem az árrendszert használja az erőforrások allokálására.

Az ázsiai szökőár nyomán elhatározták egy előrejelző rendszer kiépítését, és előrejelzés a globális felmelegedésre is van. Bush azonban figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetéseket, New Orleans esetében pedig ennél is nagyobb hibát követett el: pénzt vont el a gátak javításától. A tudósok egyre inkább vallják, hogy a globális felmelegedés növekvő éghajlati zavarokat eredményez majd, s ezt az utóbbi évek tapasztalatai igazolni látszanak. Bush talán azt remélte, hogy a légköri felmelegedés következményei már csak hivatali idejének lejárta után jelentkeznek.

New Orleans sötét felhői között talán mégis látszik egy reménysugár. Amerika - különösképpen pedig Bush - talán mégis meggyőzhető lesz, hogy csatlakozzon a világ többi részéhez a szegénység elleni küzdelemben és a bolygónk természeti környezetének megóvásában. Az - akár természeti, akár az ember által előidézett - katasztrófákkal való szembenézés és a kárelhárítás megtervezése során többet kell tennünk, mint imádkozni és a legjobbakban reménykedni.