Ankarától Zágrábig

Szép próbaköve lesz az új uniós kommunikációs stratégiának azt megmagyarázni, hogy Törökország inkább európai állam, mint Horvátország - tréfálkozott az idénynyitó walesi külügyminiszteri értekezlet után egy közép-európai diplomata. A brit elnökség törekvései ugyanis Newportban eléggé kendőzetlenül megmutatkoztak: a törökökkel október 3-án mindenképpen meg kell kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat, a horvátokkal azonban csak akkor, ha Carla del Ponte hágai főügyész is úgy látja, a hatóságok mindent megtesznek a háborús bűnösök kézre kerítésére (már évek óta következetesen nem látja úgy).

Csakhogy van egy homlokegyenest ellenkezően gondolkodó duó is: ez pedig az osztrák kormány és a jelenleg még ugyan ellenzéki helyzetben lévő, ám a szeptember 18-i választásokon vélhetően hatalomra jutó német CDU. Ők a horvátokkal azonnal megkezdenék a tárgyalásokat, a törököket viszont inkább egyfajta privilegizált partnerséggel próbálnák kielégíteni a teljes jogú tagság helyett. Wolfgang Schüssel kancellárnak sikerült is kisebbfajta koalíciót maga köré szerveznie, s most már Olaszország, Szlovákia, Málta, Szlovénia, Luxemburg, Lett-, Görög- és Magyarország is az azonnali tárgyaláskezdést szorgalmazza Zágrábbal.

Persze érthető a brit törekvés is: a Balkánnak példát statuálni arról, hogy csak olyan államnak van esélye bekerülni a posztmodern kori ígéret földjének számító EU-ba, amely a nacionalizmus utolsó csíráját is kiirtja. Más kérdés, hogy ennek érvényesítése most olyan helyzetet teremt(ene), amellyel valószínűleg ismét sikerül egy lépéssel távolabb vinni az embereket az integrációtól. (UGy)