Az török áfium
Aki még mindig tudja (és akarja) követni a török EU-felvétel körüli zűrzavart, az a héten újabb kemény erőpróba előtt áll. Megszólal ugyanis az Európai Parlament is az ügyben, szerdán tartják a vitát Elmar Brok sokat próbált bővítésügyi mindenes jelentéséről, s a képviselők józanságát dicséri, hogy rögtön utána meg is tartják a szavazást. Legalább az Európai Parlament nem duzzasztja sokáig a nyilatkozatáradatot az ügyben.
Igaz, most még nem a török csatlakozás a Brok-jelentés hivatalos témája (és ezzel máris benne vagyunk a törökkérdés kuszaságainak legsűrűbbikében), hanem az Ankara és a tizenötök közti vámunió kiterjesztése a tíz új tagra. Valójában persze mindenki azzal foglalkozik, hogy mi lesz, ha erre a hetvenmilliós, szegény muzulmán országra megpróbálják kiterjeszteni a közösségi politikákat. Sokan még a gondolattól is elborzadnak, hogy az iraki-török határ legyen egyszer az unió külső határa vagy hogy a közös agrárpolitika keretében tíz-egynéhány millió török parasztnak kelljen közvetlen kifizetéseket teljesíteni. Mások viszont a török felvétel geopolitikai jelentőségéről szónokolnak és az unió küldetésére apellálnak, a muzulmán országok világgazdasági és világpolitikai integrációjáról álmodoznak.
A legfőbb frontvonal az EU-n belül most a felvételpárti brit elnökség, illetve a horvátok mellett és a törökök ellen lobbizó Ausztria között húzódik. A többi tagország zöme pedig alighanem arra gondol, hogy hadd induljanak el London terveinek megfelelően október 3-án a csatlakozási tárgyalások, lesz még bőven alkalom később is előállni ellenkezésükkel, minek haragítsák magukra e téren is az elnökséget. (UGy)
