Így játsztok ti

Szűk másfél évet élt a 2010-es euróbevezetés terve. Hogy ne legyünk annyira negatívak, szögezzük le gyorsan: a korábbi, 2008-as csatlakozási céldátum egy évet sem bírt ki, tehát látszik a fejlődés. Ha félretesszük a cinizmusunkat, és helyette elővesszük a különböző előcsatlakozási és konvergenciaprogramokat, meglehetősen egyszerű séma tárul elénk.

A kormányzat először ígéretet tesz a konszolidációra, vállalja, hogy reformokkal segíti elő a fájdalommentes kiigazítást. Aztán nem csinál semmit, csak olyan rosszízű ügyeskedésbe megy bele, amelyek tovább rontják a gazdaságpolitika hitelességét. Miután fél-egy év után megbukik a program, új, gyorsabb stabilizációt ígér, fenntartandó az eurócsatlakozási céldátumot. Aztán újabb semmittevés, újabb trükközés. Amikor már senki nem veszi komolyan a kormány meghirdetett szándékait, vezető gazdaságpolitikusaink közlik: nem kérhetnek a társadalomtól akkora áldozatot, amekkorát egy gyors korrekció megkövetel. Tehát jöhet az új eurócél, az új program, az újabb semmittevés, és kezdődik minden elölről. Ennek fényében nem meglepetés, hogy a kormány de facto letett a 2010-es euróbevezetésről is.

Ennek a játéknak szomorú tanulságai vannak politikai elitünk képességeit illetően. Jelenleg nincs olyan erő, amely hosszú távon üdvözítő gazdaságpolitikát tudna folytatni. A tényekkel való szembenézés és a társadalommal való őszinte kommunikáció hiánya olyan voluntarista és demagóg irányba tolta el az irányítást, amely rövid távon alkalmas lehet a szavazatmaximalizálásra, de hosszú távon még a politikusainknak sem (lehetne) érdeke. A lobbierők, a kisszerű belső játékok, a közbeszéd lényegtelen témákkal való továbbzüllesztése mellett csupán mellékszál, hogy a közelgő választások és egyéb okok miatt újabb éveket csúszik a gyorsabb növekedéssel kecsegtető euróbevezetés, és tovább növekszik a pénzügyi válság kialakulásának kockázata.