Terítéken a közbeszerzési törvény

Továbbra is maradtak például olyan elég nehezen értelmezhető kifejezések, mint a "ha szükséges", s a gyakran használt "illetve" szónál sem tudni sokszor, hogy "és" vagy "vagy" értendő-e. Örömmel nyugtázza ugyanakkor a szakma, hogy az olyan használhatatlan kifejezések, mint az "egyéb szolgáltatások", amelybe eddig érdemben semmit sem lehetett beleérteni, végre pontos definíciót kaptak. Szintén a piaci igényekre reagálva a mostani igen költséges közokiratba foglalás helyett ezután elegendő lehet az ajánlatkérő kizáró okokkal kapcsolatos egyszerű nyilatkozata is.

Szakértők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy ezzel párhuzamosan az összeférhetetlenségi szabályokat sikerült úgy túlbonyolítani, hogy eztán a közbeszerzésre jelentkező ajánlattevő jól teszi, ha kétszer is meggondolja, válaszol-e már a tender előkészítő szakaszában a minél jobb kiírás elkészítésére törekvő majdani ajánlatkérő laikus kérdéseire. Megtörténhet ugyanis, hogy ezzel a jóindulatú segítséggel automatikusan kizárja magát a versenyből.

Az ilyesmi pedig nem marad következmény nélkül. A törvényértelmezési viták ugyanis mostanában egyre gyakrabban végződnek úgy, hogy a közbeszerzési döntőbizottság, az eljárások jogorvoslati fóruma többmilliós bírságot szab ki a kiíró önkormányzatra vagy közszolgáltatóra, alaposan megterhelve annak költségvetését.

Nem lesz jobb a közszolgáltatók helyzete sem. Az ilyen cégekre vonatkozó uniós irányelvek sajátos minisztériumi értelmezése ugyanis alaposan rontja például a Magyar Posta versenyképességét. Míg ugyanis a társaság a jogalkotó szerint is fontosabb tevékenységeinél egyszerű közszolgáltatóként szerez be, egyéb beszerzését kénytelen klasszikus ajánlatkérőként, azaz sokkal szigorúbb szabályok alapján lebonyolítani. Így a képeslapokat még ezután is közbeszereznie kell, és ez irreális egy ilyen versenypiacon.

Megmaradt az általános túlszabályozottság is. Például a tervpályázatokról szóló kormányrendelet annyira bonyolult, hogy közbeszerző legyen a talpán, aki teljes mértékben meg tud felelni a részletszabályoknak.

Üdvözlendő viszont a versenypárbeszéd újonnan bevezetett lehetősége, amely tágabb lehetőséget ad az ajánlatkérőknek a nehezen körülhatárolható, bonyolult beszerzéseik kezelésére. Szintén örömteli, hogy végre az elektronikus árverés is helyet kap a törvényben.

Komoly változás, hogy megszűnne a hivatalos közbeszerzési tanácsadó alkalmazásának kötelezettsége azon beszerzéseknél, amelyek a közösségi értékhatárt meghaladják. Ezt a tanácsadók természetesen nehezményezik, de könnyebbség azoknak a cégeknek, amelyek eddig kénytelenek voltak akkor is külsősöket megbízni a munkával, ha saját alkalmazottaik is el tudták volna azt végezni. A kötelezettség eltörlése alighanem annak a jele, hogy a jogalkotó úgy véli: a piac szereplői felnőttek ahhoz, hogy önállóan döntsenek arról, miként képesek szabályszerűen lefolytatni eljárásaikat.

Ugyanakkor nem volt túl szerencsés, hogy bár az Igazságügyi Minisztérium nemrég közzétett törvényjavaslatát nagy várakozás előzte meg, az érintetteknek mégis alig egy hetük volt a véleményezésre. Az így is szép számmal beérkező, több mint 130 paragrafust érintő módosítási javaslatok döntően a gyakorlatban feleslegesnek és drágának bizonyult előírások könnyítését kérik.

Az egyik ilyen régi igény már a tervezetbe is bekerült: így megszűnhet a hirdetmények előzetes ellenőriztetési kötelezettsége. Ma ugyanis nemcsak az európai szinten is kiugróan drága közzététel keseríti a kiírók életét, de az az egyedülálló gyakorlat is, hogy minden hirdetményt jóvá kell hagyatni a Közbeszerzések Tanácsa hirdetmény-ellenőrzési osztályával. Ráadásul mindez jórészt papír alapon folyik, nem kis részt azért, mert a Közbeszerzések Tanácsa idegenkedik az elektronikus megoldásoktól.

A jóváhagyási eljárás eltörlése rengeteg időt spórol majd meg az ajánlatkérőknek, ám lehet azoknak is némi igazuk, akik szerint a lépéssel - szakmai kontroll híján - ezután a mainál is több jogorvoslati eljárás indulhat, annak ellenére, hogy az eljárási díjat jócskán felsrófolnák. Pedig már mostanság is minden ötödik beszerzés a döntőbizottság elé kerül.