A gyáva Orbán

Több mint tíz éve azonos görbét rajzol az aktuális fő kormánypártok támogatottsága. 1994 után az MSZP-vel, 1998-at követően a Fidesszel, 2002 óta az MSZP-vel "művelték" pontosan ugyanazt a választók. A regnálók tábora diadaluk után felduzzadt, a ciklusok közepén megfogyott, aztán ismét "kigömbölyödött". Csakhogy a legvégén az ellenkező előjelek ellenére vereség következett. Az utolsó szakasz most hátravan, de ami eddig - az utóbbi hetekben is - történt, meglátásunk mellett szól. Bárhogyan nyűglődik - pardon, dübörög - a gazdaság, bármekkora pofonokat oszt ki az EU a kormánynak, az MSZP bázisa lendületesen gyarapszik. Pontosabban: aktivizálódik.

Amikor a Gyurcsány-Hiller duó meghirdette az őszi próbakampányt, azt írtuk, inkább próbamozgósításról van szó. A pártelnöktől szombaton megtudtuk, hogy "tengernyi" aktivistájuk 800 ezer embert szólított meg két hónap alatt. Ez százalékokat és egál körüli állást hozott. Mindez nem elég - mondta Hiller -, szólongatnak bennünket tovább. Persze, hogy nem elég: például azért, mert a Fidesz még bele sem kezdett a nyomulásba. A múlt heti nemzeti konzultációs és a tegnapi forradalmi Orbán-projekt csak teszt. Amikor az ellenzék vezére is beindul - előbb-utóbb megteszi -, azt észre fogjuk venni. Ezen múlik, tényleg: az egészen direkt módokon történő mozgósításon. Jön az aktivista, levelet ír, sőt a választások reggelén tán csenget is picit. Az ajtónkon.

Még valami, ami fontos: az, hogy a két "főnök" közül ki lesz erősebb. Az MSZP nem véletlenül igyekszik berángatni a mindennapi csatákba Orbánt - aki még simán kitér. Ám ha valakire percenként mondják, hogy gyáva, arról előbb-utóbb el is hiszik, hogy az. (GA)