Akciók stratégia nélkül

Több olyan kritikával is illették az Országos Érdekegyeztető Tanácson (OÉT) a három tárca által készített nemzeti akcióprogramot, amely nem vagy csak részben állja meg a helyét. Így a vádak többsége elejthető lett volna a kormány részéről, ha legalább annyira készülnek a szociális partnerek előtti prezentációra, mint ahogy azt a munkaadók és munkavállalók tették. Többek között elhangzott, hogy bár az előző akcióterv (2003 végén készült) már számol a szakmunkáshiánnyal, ám azóta sem történt semmi a megfelelő szakemberlétszám növeléséért.

A kormány ellentmondhatott volna, hisz az idén elkészült a szakképzés-fejlesztési stratégia, amely 2013-ig sorolja a teendőket. Igaz, ez csak hosszú távon elégítheti ki a vállalkozások munkaerőigényét, vagyis az ad hoc, azonnal ható megoldásokat sürgethették volna a kritikusok. Bírálatként fogalmazódott meg az is, hogy nem készültek munkaerő-piaci elemzések. Csakhogy ez részigazság, hisz a Világgazdaság is beszámolt a munkaügyi tárca és az MKIK közös kezdeményezéséről, amely nyolcezer vállalkozás létszámfelvételét, csökkentését, valamint beruházási terveit térképezi fel. Az elemzés adatai várhatóan november végén már publikusak lesznek. Így sokkal inkább a rövid távra szóló, a régiókat tüzetesen feltérképező felméréseket hiányolhatták volna az érdekképviselők, amelyek azonnal hasznosítható információkat adnak egy-egy térség, ágazat foglalkoztatásának javításához.

Az, hogy helyzetelemzés készül a növekedésről és a foglalkoztatás jövőjéről, kitűnő dolog, még akkor is, ha nem "belső használatra", hanem csak uniós nyomásra született. Ám egy igazi akcióprogramhoz a leírtak kevésnek bizonyulnak, a 2008-ig szóló tervekhez igazi stratégiára van szükség, amit lépten-nyomon felül kell vizsgálni a változó feltételek szerint.

Amikor az OÉT-ülésen a kormány egyik szakemberének ezt a dilemmát felvetettem, azt mondta: "Na jó, de most túl sok a bizonytalansági tényező a stratégiaalkotáshoz!"

A versenyszféra stratégiaalkotói legtöbbször nem elbizonytalanodnak, sokkal inkább inspirációt kapnak a bizonytalansági tényezők közepette való jövőképalkotáshoz. Ám ha a kormány nem képes stratégiát tervezni, mert aggódik a nehezen formálható feltételrendszerek miatt, akkor a vállalkozások hogyan alkossanak jövőképet 2008-ig?