Állástalan pályakezdők: Kinek a felelőssége?
Ha valaki huszonévesen nem akar isten lenni, akkor később ember sem lesz - tartja a mondás. Ám jelenleg a több mint 400 ezer regisztrált munkanélküliből az ötvenezret is meghaladja a pályakezdők száma, köztük húszezer a friss diplomás, akiknek kétlem, hogy világmegváltó terveik lennének. Legnagyobb álmuk talán csak egy munkahely, jó csapat, havi fix. Vajon kinek a felelőssége, hogy álláshoz jusson egy fiatal, és ne munkanélküliként kezdje a "karrierjét"?
A kormány felelőssége? Az októberben elindult Start program kedvezményei ösztönzők lehetnek, a munkaügyi kirendeltségektől, a foglalkoztatáshoz és a munkatapasztalat-szerzéshez kérhető forrás szintén. Feltéve, ha tudnak róla az érintettek. A közterheket csökkentő támogatásokról szóló jobb kommunikáció, a vállalkozások igényeit és motivációt feltérképező kapcsolat kialakítása a szaktárca első számú feladata kell hogy legyen.
A munkaadók felelőssége? A pályakezdők számára meghirdetett gyakornoki és ösztöndíjprogramok száma még mindig csekély, a vegyes csapatok kialakítására való törekvés pedig inkább a véletlen műve, mint a vállalati kultúra tudatos formálásának része. Mégis, az erkölcsi felelősségen túl a munkaadók kötelezettsége elenyésző, hiszen a tulajdonosok, a részvényesek felé nem a munkaerő korfájáról kell beszámolni, hanem a profit méretéről.
A pályakezdő felelőssége lenne hát egyedül az állásszerzés? Igaz, az olykor már kóros ambíciókból, a túlzó bérigényekből lejjebb adva kellene munkahelyet keresniük, ahol a bizonyítási vágyuk kiélése után viszont a foglalkoztató is bizonyítja: van jövőkép a cégnél.
Akik most állástalan pályakezdőként nem akarnak istenek lenni, később demoralizált, életkedvüket is elvesztett tartósan munka nélkül lévők lesznek. Nő a segélyen élők száma, adóforintokból újabb közmunkaprogramok indulnak, és mire oda jutunk, hogy a demográfiai helyzet miatt szükség lenne ezekre a fiatalokra az álláspiacon, már csak kiégett, a munka világát hírből sem ismerő emberek lesznek.
A kormány érdeke, hogy bővüljön a foglalkoztatottság, a munkaadóké, hogy termelékenyebbek legyenek, a pályakezdőké, hogy valahol elkezdhessék végre szakmai karrierjüket.
Bár az érdekek különbözőek, a felelősség mégis közös, méghozzá épp a következmények miatt.
