Argentinok, vagy görögök? A futballnagyhatalmak sorába léptünk

A múlt hét a beteljesülés időszaka volt a tekintetben, hogy a korábbi periódus katasztrofális költségvetési hírei hivatalosan is beigazolódtak. Brüsszeli pénzügyi illetékesek október közepén várhatóan újabb intézkedésekre szólítják fel hazánkat a deficit csökkentése érdekében. Egyikük úgy fogalmazott a költségvetési folyamatok kapcsán: "Egyre mérgesebbek lesznek ránk."

A büdzsé állapotáról mindent elmond, hogy a GDP-arányos hiány 2003-ban 7,4 százalék lett, 2004-ben (a tervezett 3,8 százalék helyett) 6,5 százalék, az idén pedig várhatóan újra 7,4 százalékra rúg majd a deficit. A sorban kibukó elszámolási trükközések hatására a londoni bankházak második Görögországként emlegetik hazánkat. Ez egyébként nemcsak a statisztikákkal való játszadozás miatt illik ránk, hanem azért is, mert tavaly a görögök után mi produkáltuk a második legnagyobb államháztartási hiányt Európában. (Sőt, ha pontosan kerekítünk, valójában "holtversenyben" az utolsó helyen állunk.)

A felfelé módosuló tényadatok, a teljesen elakadó hiánycsökkentés és a közelgő választások végül színvallásra kényszerítették a kormányt, és jelentősen megemelt hiánycéllal készítette el jövő évi költségvetési tervezetét. A konvergenciaprogramban megjelölt hiánytervtől való elállással a kormányzat negyedik középtávú makrogazdasági programja bukik meg kihirdetése után egy éven belül. A dolog további szépsége, hogy a (nyugdíjkorrekció nélkül számolva) 6,1 százalékos GDP-arányos hiány már most ezer sebből vérzik: nem számolták bele a Gripen-vásárlásokat (0,5 százalékpont), az autópálya-építések minden bizonnyal állami szektorba történő visszasorolása (0,8-1 százalékpont), a bevételi előirányzatok pedig már a parlamenti benyújtás előtt irreálisak.

Nem csoda, hogy a kormány (és a teljes politikai elit) gyakorlatilag letett a 2010-es euróról, a szakértők pedig kezdenek minket Európa Argentínájának látni. Argentinok és görögök: a focinagyhatalmak sorába léptünk. (MI)