Berlinben nincs titok
A neheze még csak most jön a német kormányalakítási tárgyalásoknak: meg kell állapodni a programról. Mert eddig "csak" személyi kérdésekről és a tárgyalandó témák kijelöléséről volt szó azután, hogy a szeptember 18-i parlamenti választásokon szétszavazó polgárok összakaratának az tűnt: egyik nagy pártnak sem adnak felhatalmazást arra, hogy a saját ízlése szerint kormányozza Németországot. A szavazókkal ellentétben a piacok a CDU/CSU-nak az FDP-vel feldúsított kormányszövetségét látták volna legszívesebben, s a jelenleg valósággá vált nagykoalíciónak a választások előtt fölvillantott lehetőségére piaci elemzők azt mondták: ez még mindig jobb, mint a kisebbségi kormányzás. Utóbbira egyébként még nem is volt példa a Német Szövetségi Köztársaság történetében.
A nagykoalíció melletti egyik érvként azt hozták föl ezek az elemzők, hogy a két nagy párt így legalább nem tudja presztízsszempontok alapján megtorpedózni a másik különben ésszerű és szükségszerű javaslatait. Csak remélni lehet, hogy a polgári demokrácia, a parlamenti váltógazdálkodás szellemétől alapvetően idegen kormányzási mód épp csak addig tart majd, ameddig múlhatatlanul szükségesnek bizonyul, s a nagykoalíciós partnerek nem gyönyörödnek annyira bele a tunyaságra serkentő közös hatalomgyakorlásba, hogy a kedvéért megfeledkezzenek külön-külön érdekeik egymás ellenében társadalmi felhajtóerőként működő képviseletéről.
Majd elválik. Ez ügyben szinte biztató az az inkorrektség, amellyel Edmund Stoiber CSU-elnök megszegte a nagykoalíciós tárgyalópartnerek hallgatási fogadalmát, s néhány órával a nyilvános bejelentés előtt ország-világ tudtára adta, hogy megállapodtak Angela Merkel kancellárságában, s nincs szó arról, hogy a tisztség gyakorlásának idejét megfeleznék. Hiába, Berlinben már nem lehet titkot tartani. A CDU/CSU egyébként akár pürruszinak is nevezhető győzelmet aratott, amikor a kancellárság birtoklása fejében ráállt, hogy a szociáldemokraták nyolc minisztériumhoz jussanak a saját hatjával szemben, s e nyolc közé olyan súlyponti reszortok tartozzanak, mint a pénzügyi és a munkaügyi tárca. E két minisztérium játssza ugyanis a kulcsszerepet a két legnagyobb probléma, az államháztartási hiány és a munkanélküliség kezelésében.
