Meghúznák a vészféket

Rendkívüli megbeszélést tartanak holnap a tagállamok külügy-, kereskedelmi és agrárminiszterei. A francia kérésre összetrombitált gyülekezetnek arról kell döntenie, hogy az EU valóban hajlandó-e olyan mértékben leépíteni agrártámogatásait, ahogyan Peter Mandelson a múlt héten felajánlotta. Ismeretes, hogy a kereskedelmi biztos a WTO-tárgyalások keretében az uniós szubvenciók 70 százalékos csökkentését ígérte, rátromfolva a néhány nappal korábbi amerikai ajánlatra, amely a támogatások 60 százalékos mérséklését helyezte kilátásba.

Washington és a fejlődő országok azonban keveslik a brüsszeli ajánlatot, és az uniós biztosból WTO-főnökké avanzsált Pascal Lamy is kijelentette, hogy az amerikai ajánlat valójában sokkal ambiciózusabb, mint az európai. Párizs ezzel szemben túlzott nagyvonalúsággal vádolja Mandelsont, és állítólag tucatnyi tagállam osztja a francia aggályokat. Holnap késhegyig menő vita várható a monstre miniszteri találkozón.

Úgy tűnik, továbbra is nagyon távol vannak egymástól a legfontosabb WTO-tagok elképzelései, ráadásul ami az egyiknek kevés, az a másikat odahaza lehetetlen helyzetbe hozza. A decemberi megállapodás esélye ebben a helyzetben nem túlságosan nagy. Lehet persze, hogy ezzel már minden döntéshozó tisztában van, és az utolsó pillanatban bedobott látványos ajánlatok inkább egy PR-offenzíva részét képezik: meg akarják győzni a világot arról, hogy ők mindenre készek voltak, nem rajtuk bukott el az alku. Ez talán igaz is. Lehet, hogy egyszerűen túl sok érdeket sértene az agrárkereskedelem világszintű liberalizálása. Sehol sincs megírva, hogy a WTO fáinak mindenképpen az égig kell nőniük. (TG)