ENSZ helyett WTO?

Létrejöhet-e valaha valódi világkormány? Ha az ebből a szempontból legkézenfekvőbb szervezet, az ENSZ folyamatos szerepvesztésére gondolunk (ma már szinte csak korrupciós ügyeivel és a BT-reform körüli meddő csatározásaival kerül a hírekbe), a válasz egyértelmű nem. A kereskedelmi liberalizációs tárgyalások során azonban az utóbbi időben olyan hatalmi villongások színterévé vált a WTO, amely az ENSZ hőskorát idézi: a száraz gazdaságdiplomácia tartós és taktikai szövetségek, üzengetések és zsarolások tarka kavalkádjává színesült. Lehet, hogy a WTO nemcsak új, de eredményesebb helyszíne is lesz a világpolitika alakításának?

A válasz a dohai forduló valószínű (sőt, gyakorlatilag biztos) kudarca ellenére is igen. Először is azért, mert a WTO-ban a hatalom gazdasági vetülete jelenik meg, amely a hidegháború óta egyértelmű fölényre tett szert a hatalom minden más formájával szemben. Másrészt azért, mert a hatalom valódi természetének megfelelően itt nem mellőzhetők az erősek: míg az ENSZ-ben a BT-helyekért küzdenek azok, akik elég jelentős tényezőnek gondolják magukat, addig a WTO-ban magától értetődik, ki mekkora súlyt képvisel. A gazdasági racionalitás alapján tölthet be például a WTO-ban súlyának megfelelő szerepet az EU és a fejlődő országok közös álláspontot képviselő csoportja.

Ahogyan a nemzetközi politikában is egyre inkább a gazdasági kérdések kerülnek előtérbe, úgy erősödhet meg szervezetében is a WTO, amely ma még leginkább csak keretet ad a többoldalú tárgyalásokhoz. Sok múlhat a jelenlegi főigazgatón, Pascal Lamyn, aki a dohai forduló válságmenedzseri szerepéből kiindulva elindíthatja a WTO-t az ENSZ nyomdokain. (BÁ)