Fordítva a lovon

Már régóta nincsenek illúzióim a magyar politikai elit színvonalát illetően (persze olyan ez, mint a kereskedelmi tévék kínálata: ők is azt mondják, hogy ilyen műsorokra van igény, s ebben sajnos van is valami). Még csak azt sem állítom, hogy kiábrándító politikai kultúránkkal egyedül állnánk a nemzetek sorában. És azt is értem, hogy néhány hónappal a választások előtt sok minden előkerül a pártok kalapjából, hívják azt garanciatörvénynek vagy nemzeti minimumnak. Mégis elkeserít az a versengés, amely abban nyilvánul meg, ki tud nagyobb butaságot mondani.

Természetesen én sem hiszem, hogy a két nagy párt bármelyike is komolyan gondolta volna a megállapodást az általuk javasolt 5, illetve 7 témakörben. Azok valódi célja a közbeszéd irányítása, a kompromisszumkészség látszatának bizonyítása, az ellenfél lejáratása volt. A kiválasztott témák akár a karácsonyfa alá is jók lettek volna, tipikusan nem kétharmados típusú törvények, gyakran magától a piacgazdaságtól is idegen kívánságok (a két gyöngyszem az energiaárak megfékezése a határokon, és az „európai nívóhoz” való bérfelzárkóztatás).

Történelmi megállapodásokat – legalábbis fejlettebb demokráciákban – nem a népszerű kérdésekben szokott kötni kormány és ellenzéke (mint ahogy a kormányzás igazi feladata sem az igények korlátlan és azonnali kielégítése, hanem a hosszú távra tervező, felelős stratégia, ami bizony áldozatokkal is járhat rövid távon). Az általunk oly gyakran példaként emlegetett Írország esetében sem arról szólt az össztársadalmi megállapodás, hogy ki mit kapjon, hanem, hogy ki milyen áldozatokat vállaljon egy későbbi sikeres gazdaságért, országért. Nekik bejött.

Magyarországon van olyan értelmes cél, terület, amely érdemes a nemzeti konszenzusra. Ilyen például az euró 2010-es bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítése vagy a II. Nemzeti fejlesztési terv kidolgozása – ahogy Gyurcsány Ferenc fel is vetette ezeket a hétfői négypárti egyeztetésen. Mielőtt azonban bárki nagyon komolyan venné ezt a felhívást (is): a kormányfőnek hivatalba lépése óta mindössze egyszer volt ideje négypárti egyeztetésre az NFT-ről, az euró bevezetésétől pedig tovább távolodtunk a miniszterelnöksége alatt. De legalább jól hangzott. A többihez képest.