Kevés a bankfúzió

Bármilyen meglepő, éppen a bankszektor az, ahol talán legkevésbé vannak határon átnyúló fúziók. Legalábbis ezt állítja az Európai Bizottság, amelynek nevében Charlie McCreevy biztos holnap terjeszti a tagállamok pénzügyminiszterei elé azt a felmérést, amely ennek okait elemzi, s (igen óvatosan) megpróbál intézkedéseket is javasolni.

Közép-Európában, így Magyarországon is, ahol a bankszektor szinte teljes egésze külföldi kézben van, első hallásra nehéz elhinni, hogy a pénzintézeti ágazatban csak a fúziók egyötöde nyúlik át a határokon - miközben a többi szektor átlagában ez az arány 45 százalékos. Pedig Brüsszel kérdőíves felmérése ezt állítja. Merthogy a kelet-európai "bevásárlókörúton" túlmenően csak az észak-európai térség és a Benelux államok bankjai között ment végbe érdemi fúziós tevékenység az utóbbi öt évben, a többi európai régióban - írd és mondd - alig három, "határok feletti" fúzióra került sor.

A bizottság rögtön meg is nevezi a jelenség fő okát: azért nincs sok "nemzetközi" felvásárlás és egyesülés, mert túlságosan magasak az összeolvadás fix költségei, s csekély az ezektől nyerhető szinergikus hatás. A banki termékek ugyanis jellemzően eltérők a tagállamok között. Hiába olvad össze tehát két eltérő "nemzetiségű" bank, ha nem tudja alapvetően hasonló, de néhány paraméterében mégis különböző termékét egységesíteni.

Most már csak az a kérdés, hogy ha nincs hasznuk a "nemzetek feletti" fúzióknak, akkor minek erőltetni őket? Brüsszel válasza: mert az egységesülő gazdaság csak akkor hatékony, ha egységesül a bankszektor is. Újabb kérdés: mit szólnak ehhez a tagállamok? (UGy)