Kgfb: ki nevet a végén?
Minden kötelezőváltási időszaknak megvannak a maga jellegzetességei. Két évvel ezelőtt egyenesen hazardőröknek nevezték egyes piaci szereplők a kgfb-üzletágban agresszív piacszerzés mellett döntő társaságokat, ennek a helyét tavaly a gumitarifás, számos kedvezménnyel megtűzdelt időszak vette át, amelynek szintén megvoltak a maguk nyertesei. Az idén következett a „veszélyes vizekre tévedt” titulus, amelyet az eddigi gyakorlattól eltérően nem biztosítók, hanem biztosítóegyesületek érdemeltek ki. S most itt jöhet az ötszáz forintos kérdés: egyáltalán foglalkoznak-e az autósok azzal, hogy éppen biztosítónál, vagy biztosítóegyesületnél kötik meg a szerződésüket, avagy a számukra kedvező ár bűvöletében ezt egy legyintéssel elintézik? Sőt azt is megkockáztatom, hogy sokan nem is tudják a két intézmény közötti különbséget, s egy kalap alá veszik őket.
Hárman vannak, három eltérő stratégiával, s bár mindegyikük a szolid, kontrollált növekedést tűzte zászlajára, kérdés, hogy decemberben mekkora állománybővülésről számolnak be. A leglátványosabban a mintegy 40 ezer kgfb-szerződéssel rendelkező MÁV mozdult meg. A 30 százalékos online kedvezményével szinte tarol – legalábbis eddig erről szóltak a hírek –, s kérdés, hogy a 3-500 ezerre saccolt elvándorló hány százalékát sikerül megcsípniük. Az mindenesetre jelenthet valamit, hogy alkuszi körüket nem kívánják bővíteni, bár az online, az SMS-értékesítést aligha kontrollálhatják. A TIR is az egyik kedvenc célállomásává lépett elő az elvándorlóknak, míg a Köbe a negyedik-ötödik helyen szerepel.
Felvetődhet persze az a kérdés is, hogy valóban olyan olcsó-e az olcsó tarifa? Az online alkuszok összehasonlítási programjai az ügyfél számára összes elérhető kedvezményt meg tudják-e jeleníteni? Egyesek szerint érdemes lehet a biztosítók által kiküldött értesítőt megvárni, amely a jövő évi díjakat tünteti fel, hiszen nem kizárt, hogy ebben eltérő ár szerepel, mint ami az összehasonlításból kijönne számára.
Nonprofit szervezet, alacsony költségek – mindez szükségszerűvé tehetné, hogy az egyesületek eleve alacsonyabb díjakkal jelenjenek meg a piacon. Igen ám, de hogyan tudnak válaszolni egy olyan extrém esetre, amikor az egy balesetre jutó maximális limit 1,75 milliárd forint? – teszi fel a kérdést a „másik” oldal. Az egyesületeknek erre az a válaszuk, hogy viszontbiztosítóik vannak (a nevüket nem kívánják közzétenni), a szavatolótőkéjük pedig rendben van, s jövő év végéig eleget tudnak tenni jogszabályi kötelezettségüknek, bár a 600 millió forintot így sem haladná meg a tőkéjük. A „mentsvárat” azonban a tagok jelentenék adott esetben: póttagdíj-befizetésükkel.
Karambolok márpedig lesznek, kárkifizetések szintúgy, a felelősségbiztosítási üzletág pedig szinte mindegyik piaci szereplőnél veszteséges, avagy nullszaldós. Irreálisan alacsony árak? Kockázattal köszönő viszonyban sem lévő díjak? Az idő alighanem eldönti, hogy valóban erről van-e szó, s ha igen, mennyi ideig lehet felvállalni ezt. Az eddigi példák mindenesetre azt mutatták, hogy ezek csak rövid távon működnek. Nem kell nagyon visszamenni az időben. A Groupama Biztosító (volt Európa) – amely két éven keresztül az egyik legalacsonyabb árakkal rukkolt elő a kgfb terén – 2004–2005-ben két alkalommal is tőkeinjekciót kapott, összesen mintegy 3 milliárd forint értékben. A kgfb-piacra két éve betört s ennek megfelelően vonzó árakat kínáló Union sem úszta meg a tőkeinjekciót: az idén egymilliárd forintot juttatott számára az anyacég, jelenleg pedig egyikük sem sorolható általánosságban az igazán olcsók közé.
Fontos kérdés a szolgáltatás is, azaz egy rohamot követően miként tudják azt szolgáltatási oldalról is lekövetni az érintettek. Talán vannak, akik emlékeznek rá, nemrégiben kisebb botrányt okozott, hogy a három nyertest (Union, Posta, Európa) olyannyira meglepte az átigazoltak száma, hogy adminisztrációs szinten egyáltalán nem voltak felkészülve a rohamra. Kérdés, hogy az egyesületek – amelyeknek az idei év győztesei címet előlegezik már meg – adott esetben bírják-e szusszal.
Amennyiben nem, akkor az az egész biztosítási szakmára vethet rossz fényt – jegyzik meg egyes szakértők. Ráadásul erre egy olyan évet követően kerülne sor, amikor az egyesületekről igen sokszor cikkeztek, igaz, nem saját elhatározásukból. A Köbénél például szeptember végétől felügyeleti biztos működik, más módon ugyanis a korábbi felügyeleti határozatok végrehajtását, az egyesület jogszabályoknak megfelelő átlátható működést nem látta biztosítottnak a PSZÁF, illetőleg más felügyeleti szankció – így ismételt bírság kiszabása – az egyesület tagságát is sújtotta volna. A MÁV Általános Biztosító Egyesületet pedig a pénzügyi-gazdasági helyzet rendezése érdekében pénzügyi helyreállítási terv készítésére kötelezte a pénzügyi felügyelet.
-->
