A brit javaslat után: Keserű-e még a pirula?

Radikálisan nem változtatott a brit EU-elnökség a 2007– 2013-as EU-büdzsére tett múlt hétfői javaslatán. A következetesség máskor erény lehet, de ez esetben inkább csökönyösségnek tűnik. A britek szemmel láthatóan nem nagyon igyekeznek megédesíteni azt a keserű pirulát, amelyet az új tagokkal akarnak lenyeletni: nevezetesen a nekik járó felzárkóztatási támogatások 14 milliárd euróval való megkurtítását. A december 5-i (szinte mindenki által elutasított, ezért visszavont) tervezethez képest a tegnapi újabb verzió csak 1,5 milliárdot adna nekik vissza. Ez a tény, minden más csak magyarázgatás.
Persze szó sincs róla, hogy a felhasználási szabályok könnyítése mellékes lenne. Nagyon is sokat édesítene a pirulán, ha például az n+2 helyett az n+3 szabály nemcsak átmeneti periódusra, hanem időkorlátozás nélkül lenne érvényes. Az áfa elszámolhatóságával együtt ez akár már annyi édesítőszert jelentene, hogy a pirula akár le is nyelhető lenne, azaz Magyarország el is fogadhatná ezt a módosított javaslatot. (Annál is inkább, mert hazánk szempontjából a rossz megállapodás is összehasonlíthatatlanul jobb, mint ha nincs megállapodás.) De ehhez kéne még egy kis pénz: legalább még 4-5 milliárd euró visszaadása a 14-ből.
Az értékelést igencsak megnehezíti, hogy tegnap este, e jegyzet írásakor még nem is lehetett pontosan tudni, mennyi pluszpénzt is ad például Közép-Magyarországnak az új javaslat. A brit papír láthatóan kapkodás közepette készült, és úgy tűnik, mintha összekavart volna néhány számot: legalábbis a 115 euró/fős közép-magyarországi támogatás nem 140 millió euró pluszpénzt jelent, mint London állítja, hanem félmilliárdot. Az ilyen belső önellentmondások miatt több időre lenne szükség a brit papír kielemzésére, de éppen időből van a legnagyobb hiány: holnap kezdődik a brüsszeli csúcs, ahol meg kéne állapodni. Ezért is lett volna jobb, ha nem az utolsó pillanatra hagyják a britek a javaslat közzétételét.
Az is lehet azonban, hogy éppen ez volt London célja. Hogy ne is lehessen megállapodni, mégse lehessen egyértelműen csak őket hibáztatni a kudarcért. De voltak már váratlan megállapodások nagyobb távolságról induló álláspontokból is az EU történetében. A kérdés az, hogy mivel áll elő a brit elnökség pénteken Brüsszelben. Merthogy ez a papír nem lehet az utolsó szavuk.