A CIA nyomában

Az európai országok a héten megkaphatják a választ az Egyesült Államoktól a CIA állítólagos titkos börtöneivel kapcsolatban feltett kérdéseikre. A ma európai körútjának első állomására Berlinbe érkező Condoleezza Rice amerikai külügyminiszternek legalábbis illene a válaszokat is magával hoznia, még akkor is, ha a nagyon készséges és barátkozó kedvű német kormánynak esze ágában sincs nyomást gyakorolni ez ügyben Rice-ra. Ehelyett türelmesen vár.

A közvélemény azonban nem ilyen türelmes. Európa-szerte számos újság próbálja rekonstruálni, hogy a CIA repülőgépei az elmúlt években hol és mikor bukkantak fel a kontinens repülőterein; egyikük a légikikötők naplóinak átvizsgálása alapján több mint 300 le- és felszállásról számolt be. A legtöbb CIA-látogatásnak éppen Németország (és Nagy-Britannia) volt a célpontja. A beszámolók szerint a repülőterek sok esetben megkönnyítették a CIA számára, hogy terrorizmussal gyanúsított fogvatartottait a guantanamói vagy éppen valamelyik titkos kelet-európai börtönbe szállítsa.

Miközben az európai kormányok tagadják, hogy tudomásuk lett volna bármilyen illegális CIA-tevékenységről, ilyesmire derült már fény a közelmúltban. Olaszországban 22 feltételezett CIA-ügynököt azzal vádolnak, hogy 2003-ban Milánóban elraboltak és Egyiptomba röpítettek egy egyiptomi egyházi személyt. A gyanúsítottak ügyvédje szerint az olasz titkosszolgálatnak tudnia kellett az akcióról.

A kormányoknál eltökéltebbnek tűnik az igazság kiderítésére az Európai Parlament. A képviselők még ebben a hónapban döntenek arról, hogy kezdeményeznek-e formális vizsgálatot a titkos börtönök létezésének tisztázására. (BÁ)