A rövidlátás napja

2004. december 5-e a szégyen napjaként él sokak emlékezetében, valójában a rövidlátás napja volt. Gazdasági és politikai szempontból sokan hosszú távú érdekeik elé helyezték félreértett rövid távú érdekeiket. Újból bizonyítást nyert, hogy a félelem rossz tanácsadó, mert tévutakra visz.
Gazdasági szempontból a képlet egyszerű: a mai globális versenyben az nyer, aki a legjobb munkaerőt képes magához vonzani, majd integrálni. A globális cégek versenyében ez világos, hiszen döntően már nem a tőke, a nyersanyagok, az energiahordozók vagy a piacok jelentenek szűk keresztmetszetet, hanem a képzett munkaerő, a tehetség, az emberi tőke. A nemzetek versenyében is hasonló a helyzet. Az nyer, aki képes egy napra, egy hétre, egy évre vagy egy egész életre országába csábítani a tehetséges és motivált embereket.
Az ír csodát évi 30-40 ezer bevándorló segíti, az osztrák népesség 9 százaléka külföldön született, a svájciak és svédek hatoda bevándorló, a nagy nyugat-európai országok – Olaszország kivételével, meg is látszik rajta – népessége folyamatosan nő a bevándorlás következtében. Sőt, a II. világháború utáni európai gazdasági csoda a népvándorláson, tehát a bevándorláson alapul, mert 1945 és 1990 között mintegy 80 millió embert, mai népességének negyedét fogadta be és integrálta Nyugat-Európa. A mostani francia iszlám lázadás elfedi azt a példátlan sikert, amelyet Európa nyugati fele a bevándorlók integrálásában ért el az elmúlt fél évszázad során. Hol lázadnak ázsiai, lengyel, cseh, magyar, orosz, ukrán vagy román bevándorlók Franciaországban, vagy bárhol máshol Európában?
A kontinensek versenyében is döntő a vándorlási egyenleg. Az USA mai világbirodalmi szerepe egyértelműen a sikeres bevándorlási és integrálási képességén alapul. Mai 300 milliós népessége évi 1-2 millió fős bevándorlással gyarapodik, zömében képzett és motivált emberekkel, például az USA-ban tanuló európai PhD-hallgatók kétharmada marad amerikai egyetemeken vagy helyezkedik el amerikai cégeknél. Kína és India gyors növekedése a belső vándorláson alapul, egyedül Japán viszi a tőkét az emberhez. Gazdasági szempontból tehát a jól megoldott bevándorlás és integráció a siker döntő tényezője. Különösen így van ez a magyar gazdaság esetében, mert több száz ezer magyar – és Kárpát-medencei más nemzetiségű – bevándorló nélkül aligha leszünk képesek megoldani népesedési, nyugdíjrendszeri, szakképzési és más gondjainkat. Ráadásul megindult a képzett magyar munkaerő Nyugat-Európába, és a folyamat gyorsul. A Kárpát-medencén belüli munkaerő magyarországi munkavállalásának egyik lehetséges eszköze a kettős állampolgárság, de a lényeg a mobilitáson van: a szülőföld és a munkahely közötti szabad áramlást kell megteremteni az egész Kárpát-medencén belül.
Érdekes, hogy a politika terén is rövidlátó volt a kettős állampolgárság elleni kampány, majd a végeredmény. A ma kormányzó politikai elit saját hosszú távú érdekei ellen tett, amikor nem állt a kettős állampolgárság mellé. A balliberális politikai pártok ma deficitesek a nemzet terén, és ahelyett, hogy ezt a hátrányukat csökkentették volna, növelték pártjaik nemzeti deficitjét. Féltek, hogy a magyar bevándorlók ellenük szavaznak majd valamikor, de így bizonyosan ellenük szavaznak majd, valamikor. Románia EU-tagsága után csak idő kérdése, hogy mikor települ át több száz ezer magyar fiatal Erdélyből és a Partiumból Magyarországra. Ezt feltartóztatni nem áll érdekünkben, de erre nem is lesz módunk. A ma kormányzó politikai elit rövid távú politikai érdekei miatt félelmet keltett a magyar és Kárpát-medencei bevándorlás ellen, de ez visszaüt, mert hoszszú távú politikai esélyeiket korlátozza.
A szülőföldön maradás elve is őrzi még Trianon emlékét. A Kárpát-medencében a magyar államhatárokon kívüli magyar közösségek évtizedei meg vannak számlálva, egy későbbi területi autonómia és a határ menti települések kivételével. Erdélyben az utóbbi tíz év alatt 20 százalékkal csökkent a magyar népesség, és a folyamat megállíthatatlan. A vegyes házasságokat és a külföldre – nem Magyarországra – vándorlást nem lehet feltartóztatni. Rövid távú, trianoni gondolkodás a kettős állampolgárság elvetése, ahogy a szülőföldön maradás elvének kizárólagos követése is. Hosszú távú nemzeti érdekeink szempontjából egy új, Trianon utáni nemzeti stratégiára van szükség, és ez már nem a nemzet határokon átívelő újraegyesítése, hanem a magyar nemzet határokon belüli egyesítése, miközben kinyitjuk a Kárpát-medencét a belső mobilitás felé.