Elégedett-e az uniós pályázati rendszerrel?

Heil Péter / A Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese:

Hosszú ügyintézés

„Gyakorlatilag az egyes irányító hatóságokon múlik, hogy miként működik a rendszer, milyen a forrásfelhasználás, a programvégrehajtás, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal feladata csakis a koordináció és az ellenőrzés. A számok azt mutatják, hogy Magyarország jól áll az uniós források felhasználásában. Ugyanakkor való igaz, az ügyintézés ideje túl hosszúra nyúlik: a hiánypótlás következtében az előírt 60 nap helyett a támogatási döntéshozatal 120, az elszámolások pedig 90 napot igényelnek. Ezen mielőbb változtatni kell. A cél az, hogy egy-egy projektet kizárólag egy intézmény kezeljen. Bevált a gazdasági versenyképesség operatív program kifizetési modellje, ezt bevezetjük másutt is. Tovább rövidítjük, egyszerűsítjük az eljárásokat, és egyértelműsítjük az intézményi felelősség- és jogköröket is.”

Miklóssy Ferenc / A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke:

Versenyképesség

„Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha életszerűek – például gépbeszerzésre vagy infrastruktúra-fejlesztésre vonatkoznak – a kiírások, akkor sikeres a forrásfelhasználás. További tanulság, hogy a kis- és középvállalkozások esetében a legtöbb EU-tagállamban még mindig egyszerűbbek a pályázási feltételek, mint nálunk. A 2007–2013-as költségvetési időszakkal kapcsolatban kifejezetten aggasztó, hogy a rendelkezésünkre álló keret nagyságára való görcsös összpontosítás elhomályosítja (előre)látásunkat, kevéssé figyelünk arra, hogy mely célok elérésére, milyen ütemezésben kívánjuk hasznosítani az uniós forrásokat. Meggyőződésem, hogy a gazdasági versenyképesség növelésére kellene fordítani az EU-pénzek felét, s olyan fejlesztésekről kellene mielőbb dönteni, amelyek Magyarországon fejtik ki multiplikáló hatásukat.”

Maróczi Imre / A Pályázatírók és Tanácsadók Országos Szövetségének elnöke:

Egyszerűbb végrehajtás

„Kétségtelenül észleljük az igyekezetet: napról napra javul a pályázati intézmények működése, de még mindig túl nagy a bürokrácia, túl sok a fölösleges szabály, kevéssé pályázóbarát a rendszer, tehát további ésszerűsítésre szorul. Szövetségünk tagjai és a nyertesek számára is fontos lenne, ha egyértelműen elszámolhatnák a tanácsadói, szakértői és projektmenedzseri költségeket. Ezzel egyszerűbbé és kiszámíthatóbbá válna a projektvégrehajtás, és nem lebegne Damoklesz kardjaként a fejünk fölött a kudarc veszélye. A kiírásoknál, a pályázatkezelésnél és az elszámolásoknál kedvező változásokat tapasztalunk a gazdasági versenyképesség, valamint az agrár- és vidékfejlesztési operatív programnál, sőt már az is mind gyakrabban előfordul, hogy kikérik és meghallgatják a szövetségünk véleményét.”

Bényei Andrásné / A Nonprofit Humánszolgáltatók Szövetségének ügyvezetője:

Pontos határidők

„A civil szervezetek régóta és nagyon várták az uniós forrásokat. Tapasztalatból (PHARE-program) azt is tudtuk, hogy körülményesen érkeznek meg az EU-pénzek, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a magyar valóság bürokráciában majd felülmúlja Brüsszelt, gyakorlatilag lehetetlenné teszi a határidőre való forrásfelhasználást és projektmegvalósítást. A pályázótól, majd a kedvezményezettől elvárják, hogy tartsa a határidőket. Ugyanennek az elvárásnak nyoma sincs az intézményi oldalon. A benyújtott számlát minden következmény nélkül másként értelmezheti az irányító hatóság, a közreműködő szervezet, a Magyar Államkincstár, sőt a humánerőforrás-fejlesztési operatív programnál még a Foglalkoztatási Hivatal is. Ember legyen a talpán, aki képes eligazodni ebben a rengetegben.”

Gyimesi Endre / Zalaegerszeg polgármestere:

Hiányzó önerő

„Az uniós és hazai fejlesztési forrásokért verseny folyik, ezért feltétlenül szükség van a rendszer korrekt és átlátható működésére. Észrevehető ugyanis, hogy szűkül a nemzeti kiírások köre, címzett és céltámogatásoknál olykor lejár a beadási határidő, mire a felhívás megjelenik, a vissza nem térítendő támogatások helyére pedig mind inkább kedvezményes hitelajánlatok lépnek. S észre kellene venni, hogy az önkormányzatoknak gyakran már önerőre sincs pénze, a területi különbségek felszámolásának szándéka valahol-valahogy rendre elakad, vagy azért, mert nincs forrás a nagynál kisebb projektek előkészítésére, vagy mert a hivatalokban nem ismerik a szubszidiaritás jelentését. Ha a döntések helyben születhetnének, ott, ahol a projektek megvalósulnak, akkor talán kisebb lenne a tévedés lehetősége.”