Érzékeny érdekek

Mintegy huszonnégyezerre tehető a fővárosi és a megyei bíróságokon a folyamatban lévő felszámolások száma. Ehhez képest alig húsz körüli a csőd-, azaz a cégek megmentésére irányuló eljárás. Igaz, sok hitelező él pereskedés helyett felszámolási kérelemmel, hogy kvázi ráijesszen adósára, aki erre, ha van pénze, fizet is, ám e két adat mindenképpen szomorú tükre cégeinknek, különös figyelemmel arra, hogy a felszámolások több mint kilencven százaléka már kiürült, vagyontalan társaságok ellen folyik.

Ha csődjogról van szó, az összes szakértő a fejét fogja, és új, korszerű szabályozás után sóhajt, amely a mainál jobban védi a hitelezőt, és nagyobb lehetőséget ad a menthető cégek talpra állítására. Csődtörvényünket évtizede toldozzák-foldozzák. Ezúttal ismét csak a régi módosítására telik. A javaslat azonban azokra a feladatokra helyezi a hangsúlyt, amelyek nem várhatnak az új törvény megalkotásáig. Más kérdés, hogy nem oldhat meg maradéktalanul minden problémát.

Ezért kétségkívül érzékeny érdekeket érint és óhatatlanul vitára, lobbizásra készteti azok képviselőit. A zálogjogosultak például okkal érvelnek a zálogjog eredeti rendeltetésével. A felszámolók nem alaptalanul tartanak attól, hogy a zálogjogosultak kielégítésével nem jut majd a többi hitelezőnek. Hiszen mindennapi tapasztalat, hogy az esetek nagy részében még a felszámolási költségek sem térülnek meg. Persze ez ma és a későbbiekben sem kizárólag a zálogjogosult esetleg erősebb hitelezői pozíciójának a következménye.

Igen, a legfontosabb az lenne, hogy a vállalatokat ne akkor számolják fel, amikor már egyáltalán nincs vagyonuk. A módosító szabályok pedig már tartalmaznak lépéseket a cégvagyon kiürítésének megelőzésére.

Nem tudni, miképpen dől el a vita. Csak remélhető, hogy valódi nyertesei a hitelezők és a cégek lesznek, amelyekre az érdekeltek előszeretettel hivatkoznak.