Kovács László magánélete

A belpolitikai szemleírónak nehéz ilyenkor, amikor minden az Európai Unió végre elfogadott költségvetéséről, valamint Kovács László nemrég volt MSZP-elnök magánéletéről szól. Az egyikkel azért nem lehet bíbelődnöm, mert megteszi helyettem más, szomszédos hasábokon, a másikkal meg azért, mert ilyesmibe nem szoktunk belemerülni. Más kérdés, hogy a kampányban már a mélységesen privát vigasságokat sem tudjuk majd elkerülni, ki lesz teregetve minden, garantált, hogy nemcsak az EU-biztosban csalódott üzletasszony jut majd szóhoz. Bár, ha jobban belegondolunk, nagyon újszerű elemek nincsenek a történetben – csak a dolgok sűrűsége, intenzitása változik, vagy éppenséggel mi unjuk egyre jobban az ilyet –, hiszen 2002 előtt is megírta a Viktor című borzalmat egy ember, akinek a nevét nem szívesen vésném ide. Mint hírlik, készül a második rész, amely merőben véletlenül a közeljövőben készül el.
Ez van.
Vidámabb dolgok felé fordulok hirtelen, a parlament ma egészen rengeteg törvényt és határozatot óhajt elfogadni – meg sem bírtam számolni –, beleértve a 2006. évi költségvetést. Ebben sok érdekesség van, így az a passzus is, amely négypárti támogatás mellett rendelkezik a honszülők fizetésének emeléséről. Érdekes, ebben a kérdésben sosem bontakozik ki ellenségeskedés az oldalak között.
Az Országgyűlés ezzel lényegében be is fejezi az erre a ciklusra kiszabott érdemi munkát. Tavasszal néhány hétre összeülnek még – például, hogy elutasítsák a Fidesz nemzeti garanciatörvény-változatait –, ám az a rövid kis ülésszak csupán a ciklus lecsengetésére lesz jó. Aztán meg – jöjjön, aminek jönnie kell. (GA)