Mi volt a fenyő alatt?

Hétéves költségvetési megállapodás, amely – tekintve, hogy megszületése az utolsó pillanatig kétséges volt – valóban értékes ajándék Európa számára. Magyarországnak 22,6 milliárd eurót hozott a Mikulás, aki lappföldi lakosként maga is EU-polgárnak számít. Igaz, a szépen becsomagolt dobozok többsége valójában üres: az előirányzatokból akkor lesznek kézzelfogható eurómilliók, ha megfelelő projekteket tudunk kiötleni, és azokat megfelelően meg is valósítjuk. Közhely, de sokakban még mindig nem tudatosult, hogy az EU nem ad, hanem szigorú feltételek mellett megengedi, hogy elvegyünk.

A büdzsé elfogadása mindenesetre happy end az integráció szempontjából sokáig nagyon is borúsnak látszó 2005-ös évben. Elég, ha az alkotmány hollandiai és franciaországi leszavazására, majd a középtávú költségvetésről folyó egyeztetés nyári összeomlására utalunk. Ezek után az a Nagy-Britannia vette át az elnökséget, amelyet a költségvetési alku júniusi megtorpedózásáért a legnagyobb felelősség terhelt. Tony Blair a dinamikus kezdés után semmilyen kézzelfogható eredményt sem tudott elérni a fontos gazdasági törvények meghozatalában, és az utolsó pillanatig félő volt, hogy decemberben sem születik megegyezés a költségvetésről.

Bízzunk benne, hogy az idei kínlódás után a 2006-os év végre visszahozza az integráció lendületét. A balkáni bővítés és a 2007–2013-as büdzsé előkészítése mellett talán megszülethet a vállalatok szempontjából anynyira fontos szolgáltatási direktíva, és a felesleges jogszabályok kigyomlálását célzó EU-program is éreztetheti áldásos hatását. Mi tagadás, ráférne Európára egy kis sikerélmény. (TG)