Vihetik a gázt

Az Európai Unió döntése értelmében az E.On veheti-viheti a Mol gázüzletágát, ha teljesíti az előírt feltételeket. Ezek közt ott találjuk, hogy a megvett gáz felét egy konkurens kereskedőnek kell eladni, hogy tényleges verseny alakuljon ki a hazai gázpiacon is. Ráadásul a gázszolgáltatói érdekeltségektől teljesen elkülönülten kell üzemeltetni a friss szerzeményeket, nehogy a csoport érdekeltségei előnybe kerüljenek. Ugyanakkor a szállítási tevékenység eladásához külön engedély kell, vagyis az E.On egyelőre eladhatja és tárolhatja, de nem viheti a gázt.

Mindez a magyar piacon is az élénkebb verseny felé mozdítaná el a piacot, már ha lenne ilyen a szó eredeti értelmében. Hiszen hiába lehet elvben a hatósági árkörön kívülről, a „szabad” piacról is vásárolni, ha az szinte senkinek sem éri meg.

A gáz azonban messze van az áramtól: a politikai kérdésként kezelt árazás ugyanis jócskán eltorzítja a díjszerkezetet. A lakosság jóval kevesebbet fizet az energiáért, mint a vállalatok, miközben nyugatabbra a cégek díja fele a háztartási díjszabásnak. Persze gyorsan hozzá kell tennünk: nem azért, mert a vállalatok fizetnek jóval kevesebbet, hanem mert ott a lakosságra többet lehet terhelni saját ellátási költségeiből, amit itthon a hatósági árak részben a szolgáltatókkal nyeletnek le. Innen nézve a nagyfogyasztói árak emelése egyfajta kompenzáció is lehetne.

Csakhogy a Mol szerint nem az, mert a 2006 első negyedévére megszabott árak szerintük még így sem fedezik majd az ellátási kiadásokat, vagyis a cégnek még mindig megváltás az E.On vételi ajánlata. De akkor miért éri ez meg a németeknek?

A tulajdonosváltással az árszabályozási rendszer aligha változik, így csak arra gondolhatunk, hogy a két vállalat hosszú távú jövedelmezőségre vonatkozó várakozásai gyökeresen eltérnek. Ezt viszont nehéz magyarázni: mindkét cég mögött egyformán szakértő tulajdonosok állnak, s mindkettő jól ismeri a hazai piaci környezetet is. A más érdekeltségekkel való szinergikus kapcsolatok sem magyarázhatják az eltérést: az unió ugyanis akkurátusan előírta, hogy az E.On egyéb érdekeltségei nem részesíthetők majd előnyben. Így alighanem jórészt hit kérdése az adásvétel, de hogy kinek volt igaza, az csak 5-10 év múlva derül ki.