Az energiabiztonság vágya

Amióta kiderült, hogy a téli hideg vagy a nyári meleg ellen fűtéssel, hűtéssel lehet védekezni, azóta igyekszik az ember ennek eszközét előteremteni. Megsokszorozódott ez az erőfeszítés azóta, hogy már a közlekedésünket is energiával oldjuk meg. Hovatovább ez lett a létalap, nélküle még ételeink sincsenek, gyógyszerről, lakhatásról nem is beszélve. Szeretnénk mindennek a biztosítását. Energiabiztonságra vágyunk. Akkor, amikor az ismert energiahordozók lelőhelyei egyenlőtlenül oszlanak meg, ráadásul felborul az elosztás (kereskedelem) kialakult rendje.

Az egyenlőtlen eloszlásban rejlő zsarolási potenciál mindig is fenyegetett, de kihasználatlan maradhatott, amíg a piacon a vevők akarata érvényesült. Megváltozott a helyzet azáltal, hogy Kína és India évi 8-10 százalékos növekedéssel rálépett a modern gazdasági fejlődés útjára. Potenciálisan kialakult a lelőhely-tulajdonosok piaca. Erre jött rá Vlagyimir Putyin orosz vagy Hugo Chávez venezuelai elnök, de a másik oldalról amerikai kollégájuk, George W. Bush is, amikor Irakot megszállva gyakorlatilag katonai ellenőrzés alá helyezte a Közel-Keletet.

James Schlesinger volt amerikai védelmi miniszter azt mondta: meg kell tanulni együtt élni a bizonytalansággal. Valóban, de ez például nem jelentheti azt, hogy az Európai Unió pisszenés nélkül tudomásul vegye annak az Oroszországnak az energetikai packázásait, amely ugyan nagyon szeretne tagságot a demokratikus klubban, de szemrebbenés nélkül kreál olyan összeférhetetlenséget, amely Dmitrij Medvegyev személyében valósul meg, aki egyszerre elnöke a Gazprom igazgatótanácsának és elnökhelyettese az orosz kormánynak. Talán ez az a pont, ahol Moszkvát jobb belátásra lehet bírni. (SzH)