Hogyan függünk kevésbé?

Eddig csak rebesgették, ma már tény, hogy az orosz Gazprom nem tett le a Mol valamikori gázüzletága megszerzéséről. Vezetése tárgyalni készül a német E.Onnal, amely nemrég vette meg az üzletágból létrejött kereskedő- és tárolócéget. Az orosz óriás ambíciói világosak: azokban az országokban, ahová gázt ad el, be kíván szállni annak további értékesítésébe is. Némi rábeszéléssel ezt több szovjet utódállamban is megvalósította, ráadásul ezeknek az országoknak olcsóbban adja a gázt. Az év elején Ukrajnának is megadta e lehetőséget a bő négyszeres exportáremelés elkerülésére, de az ukránok nem kértek belőle.
Nálunk más a helyzet. Tizenöt éve világpiaci árat fizetünk az orosz gázért, mellesleg a kiszemelt két társaság már nem is a miénk. Nekünk nem is annyira az ár, mint az ellátás biztonsága a fő szempont. Kérdés, hogy ez akkor nő, ha szorosabbak, vagy akkor, ha lazábbak a Gazprommal kialakuló gazdasági kapcsolataink.
Az együttműködés mellett szól, hogy a Gazpromnak is érdeke a folyamatos szállítás egy olyan országba, ahol maga is hasznot húz annak értékesítéséből. Már volt róla szó: az orosz és ukrán cégeket rá kellene venni, hogy saját költségükön építsenek nálunk gáztárolót az év elejihez hasonló esetekre. Ez a terjeszkedésnek nem egészen az a módja, amire a gázóriás törekszik, de tárgyalási alap lehet. És tárgyalás lesz: február végén Moszkvában, a Gazprommal. Terítékre kerül az orosz cég érdekeltségszerzési törekvése is.
Ám szól érv az óvatosság mellett is. Éppen olyan időben landolnának az orosz cégnél az E.On itteni gázérdekeltségei, amikor a tőle való függőség csökkentését hirdettük meg. Ha a Gazpromon keresztül az orosz állam jutna tulajdonrészhez magyarországi gázérdekeltségekben, módja lenne nem gazdasági érdekei érvényesítésére is. Az pedig nem biztos, hogy szerencsés lenne.