Kövér László nem tűnik el

Jó ideje az a benyomásom, hogy több minden szól a Fideszről, mint az MSZP-ről. Igaz, a múlt héten jutott szerep Sólyom László államfőnek és a dolgozószobájából némelyeknek rettenetesen hiányzó nemzeti lobogónak – érdekes, milyen emberfelettien igyekszik a Jobbik, és hiába, nem jutnak el az ingerküszöbökig –, továbbá Mécs Imrének, aki Eörsi Mátyás szerint áruló, mások szerint nem. Szerintem meg fölösleges másfél évtizeddel a rendszerváltás és/vagy tizenkét évvel az első koalíciós balkormány megalakulása után erről értekezni. Tehát abbahagyom.
Érdekesebb, hogy a vezető ellenzéki párt úgy döntött, kihagyja a téli álmot, és hamarjában megtartotta évadnyitó nagygyűlését. Méghozzá Debrecenben, amely Kósa „Frontember” Lajos tevékenységének köszönhetően az első számú fideszes fellegvárrá avanzsált. Azzal együtt, hogy a párt előre hozott óriásplakátjain Kósa mellett szelídebb arcok mosolyognak – beleértve Pelczné Gál Ildikót, akiről a magyar nők túlnyomó zöme máig nem tudja, kicsoda, holott neki kellene megszólítania őket –, időközben megtudtuk, nem hanyagolják el a régi motorosokat sem. Egy friss hír szerint például a képviselőjelöltek január közepén kezdődő bemutatásából oroszlánrészt vállal Kövér László, minden nem fideszes örök mumusa. Úgynevezett lelki szemeimmel látom, ahogyan a szocialista aktivisták hegyezik a diktafonokat.
Lesznek köteles típusú mondatok, kétségtelen. Meg hosszabb szövegek is. Azt már több millió példányban terjesztik, kiknek nem drága semmi sem, legyen szó óráról vagy helikopterről. Felteszem, doktor Kende is pontot tett újabb Viktor-fantáziája végére. (GA)