Miként tartsuk életben a dohai fordulót
Sikerült haladást elérni, miután több mint 150 ország képviselője összegyűlt, hogy a fejlődő országokat nagyobb részesedéshez juttassák a globális kereskedelmi rendszerben, és további haladást érjenek el a mezőgazdasági és ipari termékek, illetve a szolgáltatások szabad áramlásának útjában álló akadályok leépítésében. Sikerült kitűzni a 2013-as dátumot a mezőgazdasági exporttámogatások megszüntetésére, és egyetértésre jutottunk számos fejlesztési kezdeményezés ügyében. Ami talán a legfontosabb, a kereskedelmi miniszterek felismerték, hogy nem szalaszthatjuk el a generációnként egyszer adódó lehetőséget arra, hogy élénkítsük a globális kereskedelmi rendszert, és emberek millióit kiemeljük a szegénységből. Hongkongban erősebbé vált az egyetértés abban, hogy a nyitottabb kereskedelem a fejlesztés fontos eszköze. Ugyanakkor további kemény munkára van szükség ahhoz, hogy a dohai fordulót 2006 végére sikeresen befejezzük. Az Egyesült Államok ebben továbbra is vezető szerepet játszik majd.
Ősszel az ENSZ-ben Bush elnök merész víziót vázolt fel arról, hogy a nyitott kereskedelem miként hozhat a fejlődő világnak megújult gazdasági növekedést és reményt a prosperitásra. A magunk részéről hiszszük, hogy a végső megállapodás kulcsát a piacokhoz való hozzáférés kiterjesztése jelenti, főleg a mezőgazdaságban. A főként afrikai, ázsiai és latin-amerikai partnerekkel Hongkongban folytatott tanácskozás után ebben még inkább hiszek. Amint azt világbanki tanulmányok is megerősítik, a fejlődő államok legnagyobb nyeresége a piacoknak az agrártermékeik előtti megnyitásából származik majd. Ráadásul a vámtarifák számottevő csökkentése és az agrárkvóták megnyitása a dohai forduló más célkitűzéseinek eléréséhez is megnyitja az utat.
Az egyik ok, ami miatt az Egyesült Államok Hongkong után derűlátóbb lett, abban keresendő, hogy a fejlődők – és közülük is a legszegényebbek – nagyobb részesedéshez jutnak a globális kereskedelmi rendszerben. Mindez a fejlődés támogatását célzó intézkedések sorából adódik.
Mérföldkőnek tekinthető áttörés volt a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó szabályok megfogalmazása, amellyel egyensúlyt teremtettünk a szabadalmi jogok védelme és a járványok által leginkább sújtott térségek gyógyszerrel való ellátása között. Ennek óriási jelentősége lesz a HIV/AIDS, a malária és más egészségügyi válságok esetében.
Ezen túlmenően az államok megerősítették fejlesztési elkötelezettségüket azzal, hogy jelentős ígéreteket tettek a segélyt kereskedelemért elv keretében. Ennek részeként megteremthetők azok a jogi, adminisztratív és infrastrukturális alapok, amelyek lehetővé teszik a fejlődők számára, hogy teljesen kiaknázzák a dohai fordulótól remélt piacnyitás előnyeit. Az Egyesült Államok büszke arra, hogy vezető szerepet tölt be az ilyen célú segélyezésben, miután éppen a dohai forduló keretében jelentettük be az erre szánt öszszeg megduplázását a következő 5 év során, a mostani évenkénti 1,3 milliárd dollárról 2,7 milliárdra.
Egyúttal kötelezettséget vállaltunk a világ legszegényebb országaiból származó termékek vám- és kvótamentességére. Ilyen termékek számára az Egyesült Államok máris a világ legnyitottabb piacát kínálja. Hongkongban minden fejlett állam egyetértett abban, hogy a kereskedelemben jobb feltételeket kínál majd a legkevésbé fejlettek számára.
Ennél is fontosabb, hogy megteremtettük a feltételeket a költséges és a kusza vámeljárások megszüntetéséhez. Ezzel a fejlődők egymás közötti kereskedelmét is könnyebbé lehet tenni, és egész térségek válhatnak vonzóbbá a külföldi befektetések számára. A kereskedelem megkönnyítése Cancúnban még komoly akadályt jelentett, Hongkongban azonban sikerült valódi előrelépést felmutatni.
Meglepő volt látni, hogy a tanácskozáson miként alakul ki együttműködés a fejlődés különböző szintjén álló és a világ más-más térségeiben lévő államok között. A világnak a gazdagok és szegények, az észak és a dél szerinti megosztásához kapcsolódó régi fogalmakat kezdi felváltani az a rendszer, amelyben eltérő adottságú államok képesek együttműködni közös célok megvalósításáért. Hongkongban az Egyesült Államok például együtt dolgozott ki egy kezdeményezést Zambiával és Japánnal konkrét fejlesztési ügyekben, a fejlődők húszas csoportjával pedig közösen léptünk fel az agrárpiacok megnyitásáért és az agárszubvenciók megszüntetésének határidejéért. Indiával és Chilével közös célokat követtünk a szolgáltatások ügyében, Európával és Koreával pedig együtt sürgettük az ipari vámok csökkentését.
A hongkongi tanácskozás eredményének lehet tekinteni, hogy a résztvevők megerősítették a szabályokon nyugvó, multilaterális kereskedelem fontosságát. Most a 150 tagállamnak össze kell fognia, hogy valódi haladást érjen el a dohai fordulóban még meglévő megosztottság áthidalásában. Ehhez minden országnak hozzá kell járulnia. Ha ez nem jön létre most, az új év elején, akkor elszalaszthatunk egy egyszeri lehetőséget a globális növekedés előmozdítására és a szegénység enyhítésére.
