A válságkezelés válsága

Azt már az első bajok nyilvánosságra kerülésekor is sejteni lehetett, hogy nem lesz könnyű a Transelektro csoport stabilizálása. A megroggyant épület összeomlásának megelőzésére, már csak komoly mérete miatt is, annyi friss tőkéből álló támasztékra volna szükség, amennyit már országos szinten is nehéz összekaparni, ha az állam nem nyújt segítő kezet. Emiatt volt eleve furcsa, hogy a jelek szerint a milliárdos garancia-mentőövet készséggel és azonnal dobó gazdasági miniszter háta mögött cserélt gazdát a 43 százalékban – a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül – az állam kezében lévő csoport jó része, s a Vegyépszer közvetve mintegy 27 százalékos részesedést szerzett.

Székely Péter egykori elnök-tulajdonos alighanem két vasat tartott a tűzben egy időben, s maga sem számított rá, hogy mindkét terve sikerrel jár. Csakhogy úgy tűnik, a két út alternatívája, nem pedig kiegészítője egymásnak: Kóka János a leforrázás után sokkal óvatosabb lett, s garancia helyett ellenőröket küldött a cégcsoportnak, akik feltárták, ami az 57 százalékban érdekelt állam számára addig sem lehetett titok: a korábbi fejlesztési pénzek részben működésre folytak el. Így aztán hiába tolta be a Transelektróba a garancia feltételéül szabott félmilliárdot Székely Péter, a kezességvállalás egyre csúszik.

A vizsgálat eredményei eközben okkal ejtették kétségbe az újabb 3 milliárdos hitelt ígérő bankokat, hiszen a hibás felhasználásra hivatkozva az állam esetleg nemcsak az új, de a régi hitelek mögül is kihátrálhat. Ez már magában is elég ok lehetett arra, hogy belenyugodjanak az általuk két hónapja kinevezett elnök-vezérigazgató, Hónig Péter menesztésébe. Nem maradt ugyanis más reményük, mint hogy a Vegyépszer első embere, Timár Gyula valahogy mégiscsak kilobbizza a közpénzből szőtt mentőövet. Ehhez viszont a kisebbségi tulajdonosnak muszáj volt az elnöki tisztet megadni.

Nem lepődhetünk meg azon sem, hogy az MFB is a csere mellé állt. A válságkezelésben részt vevő összes fél közül ugyanis egyedül a Vegyépszernek van hosszú távon is „eljátszható” pénze. Ha pedig a két csoport perszonáluniót alkot, könnyebb talán pótolni a Stadler kieső üzletét is. Csakhogy a lapok újraosztása közben úgy tűnik, a válság okainak felszámolásával keveset sikerül haladni.