Bírjuk-e energiával?

Szerdán teszi közzé Zöld könyvét az energiapolitkáról Andris Piebalgs illetékes biztos és az Európai Bizottság. A január eleji orosz–ukrán gázmizéria után olyan felismerésekre jutottak a kontinens vezető politikusai, amely szép reményekre jogosított fel az energiapolitika közösségi szintre emelése, egységesítése, racionalizálása terén. A Zöld könyvvel kapcsolatos várakozásokat azonban alaposan lehűtötték az utóbbi hetekben az energiaipari fúziókkal szembeni kormányzati fellépések több tagállamban (főleg Francia-, Olasz- és Spanyolországban).

A nemzeti energiapiacok védelmére, nemzeti kézben tartására irányuló törekvések első látásra talán még összeegyeztethetőnek tűnnének valamiféle közösségi szintű fellépéssel az ellátásbiztonság javítása, az energiát exportáló országoktól való függés csökkentése terén. Alaposabban végiggondolva azonban egyértelmű, hogy az uniós energiapiac széttöredezettsége akadályozza a fellépést a külső szállítóktól való függés csökkentésére.

A „nemzeti megoldások” populista hajszolása csupán rövid távú népszerűségi előnyöket hozhat, az egyoldalú függés csökkentéséhez azonban bátor és távlatos döntések kellenének. Ilyen lenne például az atomenergia felvállalása. A nukleáris forrásból nyerhető energia olcsó, biztonságos, tiszta, és előállítása nem növeli az üvegházhatást. Csakhogy Európában sok helyütt ma is szégyenlősen tekintenek az atomenergiára, mert a közvélemény egy része (sok helyütt nagyobb része) ellenzi alkalmazását. Pedig az idegenkedés jó része legyőzhető a megfelelő tájékoztatással. Szerdán megtudjuk, hogy a bizottságnak lesz-e bátorsága felvállalni az atomenergiát. (UGy)