Nukleáris kilátások

Rosszak – mármint a kilátások. Azért, mert megváltoztak a fegyver birtoklásának feltételei. Vagy meg fognak változni, nagyon hamar. Származékosan a döntő változás az (lesz), hogy amit eddig azért tartottak, hogy ne használják, ezentúl azért tesznek szert rá, hogy éljenek vele. A formális logika szerint az merné használni az atomfegyvert, aki nem fél az ellencsapástól. Ilyen kétféle lehet: az egyik, aki azt reméli, hogy az ellenfélnek nem marad rá ideje; a másik, akinek nincs területe, a hazátlan terrorista. Kérdés az, hogy ellene milyen védelmet tud biztosítani a NATO, milyen politikai eszközei vannak az EU-nak. A múlt héten két olyan fejlemény is adódott, amely ebbe az irányba tereli a figyelmet. Egyfelől Oroszország nem bírta rávenni Iránt, hogy álljon rá urániumának külföldi dúsítására – ezzel is bizonyítandó, hogy nukleáris programja nem katonai célú. Másrészt az USA megállapodott Indiával, hogy míg erőművi nukleáris iparát ellenőrzés alá helyezi, addig katonai célokra az Egyesült Államoktól juthat nyersanyaghoz. „Ma történelmet csináltunk, és köszönöm ezt önnek” – mondta Bush amerikai elnöknek Manmohan Szingh, annak az Indiának a miniszterelnöke, amely e század második felében Kínával együtt a glóbusz vezető gazdasági hatalma lesz. Az USA jókor biztosítani akarja itt tartós befolyását, éppen Kína féken tartása érdekében.

A „történelemcsinálás” sem túlzás: ezzel vesztette értelmét az 1963-ban megkötött atomsorompó- és a pár éve aláírt átfogó atomcsendszerződés. Ezentúl a kísérletezést nem lehet megakadályozni, és bárki vehet, szerezhet atomfegyvert. Washington pedig tudtul adta: már dolgozik nukleáris arzenáljának modernizálásán. (SzH)