Rossz hír Berlinből

Egyáltalán nem váratlan, de mindenképpen rossz hír, hogy Németország véglegesen úgy döntött: még legalább három évig nem ad zöld utat a kelet-közép-európai munkavállalóknak. Rossz hír azoknak a magyaroknak (lengyeleknek, szlovákoknak...), akik továbbra sem vagy csak felesleges várakozás és papírmunka árán vállalhatnak állást a legnagyobb EU-tagállamban, rossz hír az ottani munkaadóknak, és – ha a brit kormány tapasztalataiból indulunk ki, no meg abból, hogy a korlátozások a bürokrácia mellett a feketegazdaságot is hizlalják – rossz hír a német kincstárnak és az egész gazdaságnak. Ugyanez vonatkozik a többi olyan tagállamra, amely fenntartja a korlátozásokat; úgy tűnik, ez év május 1-je után is ők lesznek többségben.

Persze rossz hír ez a magyar gazdaságnak is, és nem csak azért, mert a vendégmunkások (akiknek valószínűleg csak elenyésző része maradna kinn véglegesen) sok pénzt hoznának vagy utalnának haza. Budapest ugyanis a viszonosság elve alapján szintén engedélyhez köti a németek, osztrákok, franciák itteni munkavállalását, s ez nem kis papírmunkát jelent a külföldieket foglalkoztató vállalkozások számára. Ráadásul amíg a tagországok egy részével szemben korlátozunk, addig nem adhatunk nagyobb kedvezményeket az unión kívüli országok polgárainak sem, így nem lehet egykönnyen az egyes szakmákban, régiókban várható, sőt itt-ott máris meglévő szakemberhiány megoldását román vagy ukrán vendégmunkásokra alapozni. Románia esetében a jövőre várható csatlakozás megoldhatja a problémát, de Kijevnek nincsenek ilyen perspektívái.

Mindez nem a lisszaboni programban vázolt versenyképes Európa megvalósulása felé mutat. Az itteni munkaerőpiac adminisztratív korlátozások nélkül is túlságosan rugalmatlan, a munkavállalók mobilitása nagyon alacsony. Nem kell feltétlenül az amerikai szintet elérni e téren, de őrültség törvényi akadályokkal azokat is otthonmaradásra kényszeríteni, akik hajlandók lennének bizonyos ideig egy másik tagállamban dolgozni, és igény is volna a munkájukra. Mellesleg olyan európai polgárokról van szó, akiknek integrációja sokkal kevesebb problémát vet fel, mint a náluk nagyságrenddel népesebb ázsiai vagy afrikai bevándorló közösségé.